7. rész - Békülés

Sziasztok!

Itt az újabb rész! A sok késés és várakozás és minden miatt bocsánatot kérek mindkettőnk nevében. Nekem itt a felvételi, de szerintem egyikőnknek sem lesz túl sok ideje az elkövetkezendő időszakban. De szerintem ezt ti is tudjátok... Vizsgaidőszak, meg minden. Nem ígérem, hogy nyáron több időnk lesz a blogra, sőt. Én táborokban leszek, szeptembertől új suli, kollégium, bizonytalan wifi... Tehát nem tudom még, mi lesz a blog sorsa, én nagyon szeretném folytatni. Ha van, aki olvassa, és látom, hogy érdemes folytatni, akkor folytatni fogjuk szerintem, megtaláljuk azt a pici időt, hogy írjunk a blogra! Ha nem is új részt, akkor csak egy-egy kis rövid történetet, amíg az új rész elkészül. 

xoxo Eleanor A.(Buttercup)

*Sarah szemszöge*

Ó, igen: éljen az édes semmittevés! Bár a tervem, mi szerint legalább délig alszom, kudarcba fulladt, mivel apa felkeltett, mielőtt munkába indult.

- Te meg mit csinálsz még az ágyban? - kérdezte felhúzott szemöldökkel - Lógni akarsz valami dolgozat miatt?

- Felfüggesztettek két napra - nyöszörögtem álmosan.

- Mit műveltél? - apu hitetlenkedve nézett rám, mintha nem is az ő lánya lennék, pedig már hozzá szokhatott volna ezekhez a mallőrjeimhez. 

- Tudod, egy kis igazságszolgáltatást. Én voltam a suliban a hős! - magyaráztam büszkén.

- El tudom képzelni. Csoda, hogy nem vagy még a fiatalkorúak börtönében. 

- Egyszer bent tartottak megfigyelésen - gondolkoztam, de apa máris témát váltott.

- Hajnalban érek csak haza, ne várj ébren, de a lakás maradjon ép! - nyomott egy puszit a homlokomra.

- Úgy ismersz, mint aki tönkre teszi a helyet, ahol az ágya és wi-fi van? - kérdeztem huncut vigyorral.

- Jó is lenne, ha ismernélek. Te egyszerűen maga vagy a kiismerhetetlenség! - nevetett - Az öcsém jövőhéten meglátogat minket.

- Chris haza jön? Úr Isten, és mennyi időre? - kérdeztem, mint egy kisgyerek, aki a mikulást akarja még jobban megismerni.

- Az még bizonytalan, ő sem tudja pontosan.

- Nem baj, a lényeg, hogy itt lesz a példaképem! 

- Azt hittem az más - nézett rám apa értetlenül.

- Több példaképem is van - magyaráztam - Ma moziba megyek Peterrel, ki akar békülni. A hűtőben meg hagyok neked maradékot.

- Imádlak! - köszönt el.

- Tudom. 

- Szia! - kiment és bezárta az ajtóm.

- Szeretlek! - kiáltottam utána

Ha öt percig még lustálkodni tudtam, akkor sokat mondok. Ráérősen elmentem zuhanyozni, fogat mostam, majd magamra kaptam egy toppot és egy pamut rövidnadrágot. A hajamat lófarokba kötöttem a fejem tetején. Kinéztem  az ablakon és döbbenten konstatáltam, hogy még sötét van. Az órámra pillantva bosszúsan vettem tudomásul, hogy hajnali fél öt van és apu csak meg akart szívatni egy korán keléssel. Amikor felhívtam nevetett a puffogásomon és elmondta, csak bónusz, hogy ma nem is megyek iskolába. Egy pár mamusszal és egy pulcsival később Happy-vel kint feküdtünk a hátsó kert takaros gyepén. Így jár az, aki délután elalszik a kanapén Supernatural maraton közben. Ha felkeltem volna nem csak annyi időre, hogy felvonszoljam magam az ágyamig, akkor nem lennék kipihent és tudnék tovább aludni. De így csak be kell érnem a lehunyt szemes relaxációval. Az egyik kezem a fejem alatt pihent, míg a másik a kutyám - a hasamon nyugtatott - fejét simogatta. Élveztem a hajnali hűvös levegő nyugtató hatását, teljesen kitisztította a fejemet. Volt időm rendesen átgondolni, hogy mit kezdtem eddig és mit csináljak a közel jövőben magammal. 

Végignéztem a csodálatos napfelkeltét, amit néhány fotóban meg is örökítettem a stégünkről.

Mivel ennyi szabadidő az ölembe hullott és a mozi jegyeket már tegnap lefoglaltam, neki álltam takarítani. Az egész házat körbe jártam és minden egyes centiméterét portalanítottam, felporszívóztam és felmostam. Még Consuela is megirigyelné a munkámat. Közben beszéltem Johnnal és Peterrel és megtudtam, hogy ismét távolról istenítenek az iskolatársaim a húzásomért. Ha harc, hát legyen harc címszó alatt Hawaii pizzát rendeltem magamnak, de mivel tudom, hogy a kajával viccelni embertelen dolog, ezért majd hazafelé hozok apunak egy Happy Meal menüt.

Mosogatás közben valami kellemes dallam ütötte meg a fülemet, ami a nappali irányából jött. Mindent eldobtam, ami kezem ügyében volt, majd madarakat megszégyenítő kecsességgel robbantam a távkapcsoló felé és hangosítottam fel a tv-t. A takarításomra fittyet hányva hagytam magam után a mosogatószeres vízfolyamot, amit csak azután töröltem fel, hogy libabőrösen lötyögtem egy sort a tévéből szóló zenére. Azt hiszem meg van, hogy mire csinálom a táncom a két hét múlva esedékes vizsgára, amit három havonta kell megejteni. Ezzel el is dőlt, hogy mivel töltöm a délutánom hátra lévő részét. 

Nem tudtam túl sokat a koreográfiára koncentrálni az alaksorban lévő táncteremben, mert Happy állandóan a lábam alá akart ugrani. Mire észbe kaptam már készülődnöm kellett a Peternek beígért mozizásra. Seperc alatt összekaptam magam és kocsiba ültem, hogy megvegyem a lefoglalt jegyeket. 

Éppen egy hatalmasat ásítottam, mikor Peter megállt mellettem.

- Szia - köszönt - Uh, úgy látom nem sikerült kipihenned magad. Akkorára nyitottad a szád, mint egy víziló.

- Ari vagy - motyogtam - Tudod, ha pihi napon nincs meg a minimum kerek tizenöt óra, akkor hulla vagyok. 

- Mit nézünk? - kérdezte.

- Superfast. Sokat akarok nevetni és ez egy Halálos Iramban paródiafilm. Tetszett a trailere, szóval kíváncsi vagyok, milyen az egész film. - magyaráztam.

- Értem. Hogy fizetünk?

- Én a jegyeket, te meg a kaját - tudattam vele.

- Ne már! De te annyi kaját rendelsz mindig, amennyiből Afrika egész lakossága ellenne egy évig! - botránkozott Peet.

- Tudom. De a megbocsájtásom rengeteg teperéssel jár... Meg egy fagyi kehellyel - mondtam.

- Hogy nem tudsz elhízni? - értetlenkedett.

- Lemozgom - vontam vállat - Ezeket az ágyukat nem lehet könnyen össze szenvedni és zsírra cserélni! - feszítettem be a karomat.

- Nagyobb bicepszed van, mint nekem... - motyogta Peter.

- Ja, úgyhogy lassan elkezdhetnél gyúrni Mr. Tésztakar - cukkoltam.

- Na jó, menjünk be mielőtt még megsértődöm és haza megyek.

- Ne legyél papucs, légy férfi! Sok csaj szereti az esetlen fiúkat, de ha túlzásba esel és a cipőfűződ sem tudod bekötni, akkor az anyádnál fogsz megöregedni - vetettem oda, majd elindultam a büfé felé.

- Azt sem tudom, hogy ezt most hogyan és minek értelmezzem - rázta meg a fejét Peter - Miért csak furákkal tudok barátkozni? - jött utánam.

- Hé, a fura az jó! Nézz csak rám, ilyen egyéniséget sem látni minden nap!

- Az biztos!

*Peter szemszöge*

Sarah megvette a jegyeket, majd sorban álltunk a büfénél. Én kiválasztottam magamnak a lehető legolcsóbb popcornt és kólát, majd vártam Sarah választását. A fél büfét fel kellett neki vásárolnom, és főleg olyan dolgokat kért, amiket nem is szeret. Ekkor már tudtam, mi lesz bent. Én fogtam a kajákat, Sarah pedig a kólámat, és a jegyek felmutatásával be is engedtek minket a vetítőterembe. Miután megtaláltuk a helyünket, és elhelyezkedtünk, majd Sarah kitalálta, hogy cseréljünk helyet, mert nem lát az előtte ülőtől. Én ezt abszolút nem értettem, mert előtte csak sorokkal előrébb ültek. Össze kellett szednem minden kajáját az ölemből, de egy üdítő így is kiborult. Nagy nehezen helyet cseréltünk, és mikor újra kényelembe helyeztem magam, megszólalt, hogy így sem jó, mert az az ülés kényelmetlen, és hogy cseréljük vissza a helyeket. Ezután már okosabb voltam, és nem helyeztem magam kényelembe. A kajákat és üdítőket random leraktam az ölembe, és ránéztem, hogy így már jó -e. Elégedett mosolyra húzta a száját, látva, hogy nem kényelmes az, ahogy ültem. Elkezdődött a film, és Sarah kisajátította a kólámat és a popcornomat, és miután elfogyasztotta, a szemetet visszatette az ölembe, és az egész film alatt az ölemből vette el azokat a dolgokat, amikre éppen megéhezett vagy megszomjazott. És engem továbbra is szemetesnek tekintett. A film második felére elfogytak a kaják. Én azt gondoltam, hogy végre nyugodtan nézhetem a filmet, de tévedtem. Ezek után percenként küldött ki valamiért a büfébe. Egy idő után már kezdett elegem lenni, és leültem a büfé előtt. Kértem egy kávét, és a gondolataimba mélyülve iszogattam. Pont elfogyott a kávém, így felálltam, hogy letegyem a csészét a büfé pultjára és megköszönjem, mikor egy biztonsági őr megragadta a vállam, és bevonszolt a helyemre.

- Na végre! Már vártalak! - mondta Sarah és a kezembe nyomta az újabb adag szemetet. Aztán végignézett rajtam, és nyafogva ezt kérdezte: - Hol a gumicukrom?

- Meguntam, hogy csicskáztatsz, és a pénzemet olyan baromságokra pazarlom, amiket nem is szeretsz, ezért ittam egy kávét.

- Értem - állt fel, majd a filmet túlkiabálva ezt mondta, és kiviharzott a vetítésről - Hát így akarsz te kibékülni?

Mondanom sem kell, mindenki ránk figyelt. Még mintha a film is megállt volna egy pillanatra, de megnyugtattam a mozizókat, hogy ez csak egy szimpla hisztiroham, és Sarah után eredtem. Kifutottam a moziból, de semerre nem láttam, viszont az autója még ott parkolt. Visszafordultam, és bementem volna, hacsak nem szólít meg.

- Aggódtál, mi? Jó műsort csaptam a kedves nézőknek…- nevette el magát, és elrugaszkodott az épület bejáratától.

- Soha többé ne csinálj ilyet! - mondtam.

- Miért, mi lesz? - érdeklődött. Én úgy döntöttem, hogy erre a kérdésre nem válaszolok, hanem megmutatom. Beültem a kocsijába, mert láttam, hogy a slusszkulcsot már berakta az ülésre. Beindítottam a motort, majd becsuktam az ajtót, és elindultam a kocsival, egy kis integetés közepette. Persze nem akartam otthagyni a mozi előtt, de mikor láttam, hogy nem jön utánam, visszamentem érte. 
- Peter Dick Jones! Most azonnal állj meg, mert ha nem, hívom a rendőrséget! - már a teljes nevem hallatára beletapostam a fékbe. Nem sokan tudják a középső nevemet (ami nem is baj), a családomon kívül talán Sarah az egyetlen. Mikor utolérte az autót, beszállt az anyósülésre, és jól beolvasott nekem. Eddig tudtam, hogy mindent csak azért csinál, hogy az idegeimre menjen, de ezt a viccemet most nagyon komolyan vette. Ha pedig nem, akkor nagyon jól színészkedik – Most nagyon mérges vagyok. Ugye tudod?
- Igen.
- Ezután 500%-os teperést kell végrehajtanod, ha ki akarsz békülni, ezt is tudod?
- Most már igen. A francba…!
- Mi az?
- Ráér. Kitaláltam valamit.
- És mit?
- Majd meglátod! Jó lesz! Mennyi pénz van nálad?- kérdeztem rá nézve.
- Semennyi.
- Király. Mikorra kell, hazamenned?
- Mozi után miért?
- Kell valamit hazavinned?
- Kaját, meg magamat, miért?
- Csak. Akkor irány a meki - és rákanyarodtam a legközelebbi gyorsétterem utcájára. Vettünk három Happy Meal menüt, és az egyiket bevittem Sarah lakásába. Letettem az asztalra, és írtam egy üzenetet Sarah apukájának, hogy Sarah velem van, és nem lesz semmi baja, vigyázok rá, legkésőbb holnap 8 órára itthon lesz. Azt, hogy melyik 8-ra, nem mondtam. De mit számít? Visszaültem a vezetőülésbe, bekapcsoltam az övemet, majd Sarah megkérdezte:
- Mi tartott ilyen sokáig?
- Jaa, csak használtam a mellékhelyiséget, ha nem baj.
- Elnézem. De legközelebb ne hagyj egyedül a kocsiban, mert a rádióban bemondták, hogy ebben a melegben ne hagyjon senki gyermeket az autóban őrizetlenül. – én erre elnevettem magam, rajta is látszott, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés, de valahogy megakadályozta.
- Akkor mehetünk?
- Hova?
- Titok.- Oké… De nem szeretem a meglepetéseket.
- De ez jó lesz, nyugi!- mondtam neki.
- Biztos?
- Száz százalék! Mert szereted a vidámparkokat, nem?
- Deeeee! Oda megyünk? Nem. Tuti nem. Csak átversz.