6. rész - Visszavágó

*Peter szemszöge*

Felmentem a színpadra és megfogtam a mikrofont. Végignéztem a termen és megakadt a szemem Sarah-n. Nem a helyére ült le, hanem John mellé. A vállára hajtotta a fejét, és megfogták egymás kezét. Nagyot nyeltem, mielőtt belekezdtem a dalba. Nem énekelni kezdtem, hanem bemutattam a dalt.

- Ezt a dalt egy nagyon jó barátom ihlette. Vagyis... Már nem vagyunk barátok.- akadt el a szavam egy időre.- Szóval. Ez a dal arról szól, hogy mennyire jó volt, amíg barátok voltunk, és hogy mennyi mindent köszönhetek neki. Aztán az utolsó pár versszakban az elkülönülést írtam meg, és az utolsó versszak arról szól, hogy mennyire vissza szeretném kapni, és mennyire hiányzik... Sa..- kezdtem volna kimondani Sarah nevét, mikor láttam, hogy John a fülébe súg valamit és megpuszilja. Megköszörültem a torkom és újra nekikezdtem.- Sarah... Mindy Harris. Ez a dal rólad szól!- fejeztem be, és nem bírtam tovább nézni őket. Leraktam a mikrofont és kirohantam a teremből. A folyosón véletlenül nekiszaladtam valakinek, és mindketten a földre estünk. Én összeszedtem a kottáit és segítettem neki felállni. Egy göndör, barna hajú, Sarah-val kb. egymagas lány nézett rám, gyönyörű zöldeskék szemmel. 

- Bocsánat!- mondtam és a kezébe nyomtam a kottáit.

- Semmi baj! Nagyon helyes vagy, Peter!- mondta, egy titokzatos mosoly előtt. 

- Honnan tudod, hogy hogy hívnak?- kérdeztem tőle.

- Ohh, bocsi, be sem mutatkoztam...- nyújtotta a kezét.- Zoey West.

- Mennem kell, sajnálom, Zoey! Később még beszélünk!- mondtam és tovább futottam, ki az épületből, egyenesen a legközelebbi parkig. Közben végig a nevét ismételgettem. Zoey, Zoey, Zoey... Valahonnan nagyon ismerős... Megvan! Zoey-nak hívják Sarah ősellenségét, de ő biztos nem az a Zoey... Ő egy kedves lány. Körülnéztem a parkban, és leültem egy padra. Hátrahajtottam a fejem, majd előre dőltem, a térdemre könyököltem és a tenyerembe temettem az arcomat. Úgy is csak gondolkoztam. Végiggondoltam a dal szövegét és még egy versszakot kezdtem volna írni hozzá, mikor valaki rátette a tenyerét a hátamra. És ezt mondta:
- Peter! Itt vagy??- felnéztem és...
- Zoey? Te meg mit keresel itt?
- Követtelek... Mi a baj?
- Öhmm... Ismered Sarah Mindy Harris-t?
- Azt a kis ri... khm... széplányt?- mondta és mosolygott.
- Mit akartál először mondani? Mondd ki, légy szíves!
- Ribanc...
- Áhh... Értem. Te vagy az ősellenségeként emlegetett Zoey.- itt Zoey kijavított és elmesélte, hogy hogyan is van ez a dolog köztük. Aztán rövid hallgatás után megkérdezte:
- Tetszik most valaki?
- Nem, de ez most miért érdekes?
- Van barátnőd??- kérdezte, egyre izgatottabban.
- Nincs. Szerinted kinek kellene egy ilyen ronda fiú??- mutattam magamra.
- Nekem!- mondta.

*Sarah szemszöge*

Ezt komolyan nem hiszem el! Motyog egy sort arról, hogy én ihlettem a dalát, aztán kirohan. Nem tudom, hogy mi vezérelt, de én is kimentem. Megláttam, hogy az egyik padon ül. Gyorsan elbújtam az egyik bokor mögé, mert láttam hogy egy lánnyal van. A suli kertjének nővényei mögött bujkálva oldalogtam egyre közelebb a padhoz. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről mikor megláttam, hogy kivel van. Zoey. 

- A kis ribi. - suttogtam magam elé hitetlenül. 

Visszarohantam az épületbe, ahol épp kicsöngettek. Az ebédlő felé vettem az irányt, majd levágódtam ahhoz az asztalhoz, ahol Tim, Alex és Clary ült. Lecsaptam a táskám és fújtatva kotorászni kezdtem benne.

- Veled meg mi van? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Clary. 

- Képzeld Clarissa, Zoey West flörtöl Peterrel.

- Hú, a teljes nevemen szólítottál, akkor tényleg dühös vagy. - mondta komoly arccal, de láttam, hogy bármelyik pillanatban elröhögi magát. 

- De most nem vagy rosszban Peterrel? Akkor meg mit érdekel? - kérdezte Tim.

- Haragszom rá, de attól még barátok vagyunk. ÉS ez a dolog kiakaszt, mert az a kis liba ne vele flörtölgessen. 

- De te is Johnnal kavarsz. Vele meg Peter nincs jóban.

- John Peter csajait lopta el. Én nem Peter csaja vagyok. Zoey más eset! Áh, megvan! - mosolyogtam diadalittasan, mikor kihúztam a körömollómat a táskámból. - Tim hozz nekem valami kaját a büféből mire visszaérek. Az aprót tartsd meg. - dobtam elé a pénzt.

A nagy tömegben manőverezve megkerestem a két hülyét. Zoey háttal áll, remek! Amikor elsétáltam mellettük, nemes egyszerűséggel levágtam egy tincset Zoey hajából. Nem fog neki feltűnni. 

Visszarohantam az asztalhoz, ahol egy melegszendvics és kóla várt. Mint egy őrült, úgy vigyorogtam, mikor felmutattam a hajtincset. A többiek kikerekedett szemmel néztek rám. Kidobtam a szemetesbe a hajat, lefertőtlenítettem a kezem és enni kezdtem. 

- Alex, van még tartalékba a nyomásra robbanó festékes lufikból? - kérdeztem két harapás között.

- Persze, miért?

- Ha megettem kellene kettő. És egy harapófogó.

- Jézusom, mire készülsz? - kérdezte aggódva Clary. 

- Visszavágok. Ez már régóta esedékes. Késni fogok a kövi óráról. Mondjátok a tanárnak, hogy volt valami elintézni valóm, ha kérdezi merre vagyok.

- Szerintem már megszokták a lógásaid. Be se írják őket. - röhögött Tim.

- Ijesztő vagy néha. Ezt is bírom benned! - mondta Clary.

- Oh, köszönöm.

Befaltam az ebédem és Alexszel lerendeztem a bizniszt. Mikor becsöngettek, a kocsimból kivettem néhány holmit és elindultam Zoey kocsija felé. Ahogy elhaladtam egy srác mellett feszítővassal a kezemben, először megilletődve nézett rám, majd egy ötösre tartotta a kezét. El kell ismerni, népszerű vagyok a suliban, hála a balhéimnak. Nem ismertem a srácot, de azért nevetve lepacsiztam vele. 

- Köszönöm apu, hogy tanítottál kocsit szerelni! - mondtam az ég felé nézve mikor beszereltem a két lufit a kormányba.

Mint, ha mi sem történt volna, besétáltam az osztályterembe. Valami musical ment a kivetítőn. Az osztály fele és a tanár is aludt, ketten nézték a filmet, a többiek meg telefonoztak vagy beszélgettek.

- Mit műveltél? - kérdezték izgatottan a srácok. 

- Ebben az órában Zoeynak nincs órája, és ilyenkor plázába megy, vagy enni valami flancos helyre. Megfigyeltem, hogy amikor ki akar állni a parkolóhelyéről, csak úgy mindig dudál kettőt. Mintha jelezné, hogy a hercegnő távozik. Tehát beszereltem a kormányba a két lufit. Ráadásul zöldet.

- Ász vagy te lány! - paskolta meg a vállam Tim. 

Nem kellett sokat várnunk a direkt kinyitott ablak mellett. Meghallottuk a dudát és azt követően a sikolyt is. Négyen elkezdtünk visítani a röhögéstől, mint a malacok. A többiek az ablakhoz siettek és ők is nevetni kezdtek, mikor meglátták kiszállni az autóból a zöld trugyival borított lányt. Lepacsiztam az emberekkel. Fotók készültek az ablakokból.

- Istenem, de idióta vagy! - ölelt meg Clary.

- Tudom. - bólogattam.

Aztán recsegve megszólalt a hangos bemondó. 

- Sarah Harris-t kérem azonnal az igazgatói irodába! - erre mindenki felkiáltott.

- Köszönöm! Köszönöm! Ti vagytok az én népem! - röhögtem. - Totál megérte!

- Majd írj!

- Oké.

Felkaptam a táskám és ráérősen felsétáltam a az igazgatóiba.

- Már azt hittem, hogy kocsit kell magáért küldeni! - mondta az igazgató asszisztense mosolyogva, aki már jól ismert engem.

- Nem lett volna rossz. - csattogtattam a rágómat.

Mikor beljebb mentünk, megláttam Zoeyt és Petert. Be kellett fognom a számat, hogy ne röhögjem el magam.

- Kezdheti sorolni Igazgató Úr. - vágódtam le a székbe.

- Egy intő, 3 hétig bent kell maradnia a a büntetésen és 2 napra felfüggesztem. - sorolta az igazgató.

- Ú, olyan menő papírt nem kaphatok? - kérdeztem mosolyogva.

- Az a papír nem menő! Mások sírva fakadnak, ha kapnak egy olyat. Nem kap.

- Naaa, kérem! - néztem kiskutya szemekkel.

- Majd Mrs. Smith intézi.

- Köszönöm. - indultam volna ki.

- Várjon, van itt még valami! - felhúzott szemöldökkel néztem az igazgatóra. - Kérjen bocsánatot Miss West-től.

- Na ne!

- De!

- Maga kegyetlen! - trappoltam - Úgy érzem sokat fog látni az elkövetkező időben! - néztem összehúzott szemmel.

- Úgy legyen! Na, tessék!

- Zoey cica. Annyira sajnálom, hogy ilyen az életed, komolyan! Bocsánatot kérek, hogy csak színesebbé akartam tenni azzal, hogy megszerettetem veled a zöldet! - nyájasan mosolyogva megöleltem, majd a fülébe suttogtam - Remélem nem fog nagyon hiányozni az a hajtincsed.

- Te levágtál a hajamból egy tincset? - borult ki. Peter hitetlenül a fejét rázta. Egyáltalán mit keres ő itt?

- Viszlát! - léptem ki  a papírokkal a kezemben. Írtam egy üzenetet a srácoknak, majd hazamentem. Most lesz 2 nap pihim.

*Peter szemszöge*

- Peter! Nagyon sajnálom... Te nem tudod, miért ilyen velem?- nyafogott Zoey, miközben a folyosón a csapnál megpróbálta kimosni a zöld festéket a hajából.

- Zoey! Ő az ősellenséged! És amúgy mit akarsz te tőlem??- értetlenkedtem, bár pontosan tudtam a választ.

- Veled akarom leélni az életem!- fordult felém.

- Ohh, igen? És minden fiúnak ezt hazudod? Mert egyébként nem John-al jársz??- kérdeztem, és kilestem az ajtó felé, amerre Sarah elviharzott.

- De, de én téged szeretlek!- mondta, és felegyenesedett, majd a szemembe nézett.

- Köszi, Zoey, de én nem kérek ebből.- mondtam, és ellöktem magam a szekrénytől, majd Sarah után futottam.

- Sarah!! Légyszíves várj meg!- mondtam kicsit lihegve, mikor az utcán utolértem. Megtorpant, megfordult és a szemembe nézett.

- Neked meg mi bajod van? Elvesztetted a barátnődet, Zoey-t? Hmm...-vágott gondolkozó képet.- Utoljára az igazgatói irodában láttam.- mondta, hátat fordított és elindult.

- Hé! Sarah!! Én nem amiatt a ribanc miatt jöttem! Én miattad jöttem!
- Aha, tényleg...!- mondja, és meg se fordul, megy tovább. Én követem, és közben folyamatosan beszélek.

- Igen, miattad jöttem. Hiányzol. Hiányzik, hogy folyamatosan beszéltünk, hogy kioktattál, hogy segítettél, hogy segítettem, tanácsot adtam...- itt megállt hirtelen, hátra fordult és megölelt. - Akkor most mi van...?- kérdeztem értetlenül.
- Köszönöm.
- Megbocsájtasz?
- Hát... Még nem tudom, talán.
- Ohh... Értem.- mondtam kicsit csalódottan.- Mozi?
- Csak úgy lógsz a suliból?- kérdezte.
- Érted megéri! Felhívom holnap reggel a sulit és beteget jelentek.
- Komolyan? Ne már!! Ne maradj ki miattam a suliból!! Nem éri meg!
- De nekem igen! Mert szeretek veled lenni! Melyik filmet szeretnéd megnézni a moziban?
- Holnapra kinézek egyet, jó?
- Oké, akkor holnap találkozunk!- mondtam, mikor a háza előtt elköszöntünk egymástól. Hazafelé vettem az irányt, és mikor hazaértem az első dolgom volt ráírni.
"Szia! Hiányoztam?"- kérdeztem. Másodperceken belül jött a válasz.
"Te bolond vagy!"