2. rész - A kirándulás part 2.

Sziasztok! Meghoztuk az új részt. Jó olvasást! :)

A kirándulás

part 2.

*Peter szemszöge*

Ma reggel arra keltem, hogy valami mászik az arcomon. Odanyúltam a szemem környékére, és mintha 1000 tű szúródott volna a kezembe. Kinyitottam a szemem, és nem láttam semmit.

- Sarah! Mi ez? Mi van a fejemen?

- Óóóóóóóóóóóóóóó!!! Egy kaktuszmalac!

- Mi a mi???- kérdeztem. 

- Egy kaktuszmalac. Ne mondd már, hogy te nem tudod, hogy mi az a kaktuszmalac!!!

- Ne csináld már Sarah!!! Mondd meg, hogy mi az, és szedd le a fejemről!

- Oké. A kaktuszmalac egy cuki, tüskés állat. Más néven sündisznó.- ezzel a kijelentéssel leszedte a fejemről az említett állatot. 

- Kösz!

*Rendszeres reggeli teendők, illetve reggeli után*

- Gyerekek!!! Figyelem! Ma biciklitúrára megyünk, úgyhogy a táskátokba pakoljatok be egy vízzel feltöltött kulacsot vagy üveget, esőkabátot, és a többi szükséges cuccot! Az ennivalót a vezetők viszik, és a biciklikről is mi gondoskodunk! Fél óra múlva gyülekező itt!- és még mondott volna valamit az ofő, csak a többiek nem hagyták, mert már is azon filóztak(hangosan), hogy mit rakjanak be. Mind a hárman bepakoltunk, és viszonylag hamar visszaértünk az "ebédlőbe"(konkrétan mi voltunk ott elsőnek). Liv félrehívott, hogy beszélgessünk egy kicsit.

- Mi a baj?- kérdeztem, mivel láttam az arcán, hogy egy kicsit feszült.

- Semmi, semmi...

- Aha. Akkor miről akarsz beszélni?

- Semmiről, csak néha jó kettesben lenni a legjobb barátunkkal.

- Nem tudsz hazudni! Mi a baj?

- Na, jó... Nem tudok biciklizni.- mondta. Én pedig elnevettem magam. 

- Ugye most csak viccelsz? Mindenki tud biciklizni!!!

- Nem, nem viccelek. És nem, nem tud mindenki biciklizni. Én nem tudok!!!

- Na ne! És ezt csak most közlöd?- komolyodtam el, mikor kiderült, hogy ezt nem poénnak szánta.

- Eddig teljesen mindegy volt, hogy tudok-e biciklizni, nem?-végül is...

- Igen. De akkor most mit csináljunk?- itt már azért van többes szám, mert ez ügyben már én is tehetetlen voltam.

- Nem tudom, de egy biztos: ne...

- Hey! Mrs. Daren!!! Sarah nem tud...

- szólj senkinek...- morogta Sarah a mondat végét.

- Mi? Mit mondtál, Mindy?

- Semmit...

- Nem értettem a végét, kisfiam!!! Sarah nem tud...? Mit nem tud?- ért oda hozzánk Mrs. Daren.

- Sarah nem tud... Nem tud ma biciklizni, mert... mert nem érzi jól magát.- néztem Mindy-re, aki egyre idegesebb lett, azért, hogy mit fogok mondani. 

- Akkor gyere be velem az orvosi szobába, és nem jössz ma a túrára.

- Neeeeeeeeeeeee...m is vagyok olyan rosszul.- mondta Sarah. - Peter azt szerette volna mondani, hogy nem tudok ma biciklizni, mert nincs annyi bicikli, mint amennyien vagyunk, de ő szívesen vinne engem. Ugye, Peet?

- Mi? Én ilyet nem is mondtam.- néztem Sarah-ra.-ma. Én ilyet nem is mondtam ma, de tegnap igen, sőt az előtt is...- magyarázkodtam, bár szerintem nem volt túl hihető.

- Jó, akkor Sarah Peter-el osztozik egy biciklin. Ez megoldva.

Mikor Mrs. Daren elment, odafordultam Sarah-hoz:

- Sarah Mindy Harris!!! Ezt meg miért mondtad???

- Nem jutott más az eszembe, mert én nem megyek orvoshoz, az tuti!

- Oké. Menjünk, válasszuk ki a biciklit!- ajánlottam fel. 

- Legyen mondjuk egy... fekete?

- Jó. 

Mikor odaértünk a biciklikhez, kiderült, hogy egyetlen egy fekete bicikli van, Mrs. Daren-é. A többi kék, zöld, narancssárga és piros volt. 

- Akkor legyen kék!- mondta Sarah.

Végigsétáltunk a biciklik előtt, és majdnem mindegyiken volt egy cetli, egy névvel; lefoglalták előre. Maradt egy piros, és egy zöld. 

- Akkor legyen a piros, mert utálom a zöldet!- jelentette ki.

*Sarah szemszöge*

Kellett nekünk a szabadban aludni... Peet összeszedett az arcával egy állatot is. Szerencsére nem zavart túl sok vizet a szívatásunk, ezért simán indult reggel. INDULT. Aztán kiderült, hogy biciklitúrára megyünk. Istenem, szinte mindent tudok, és egy nyamvadt osztálykiránduláson kell szórakozni a -kevés- gyenge pontjaim egyikével. Sok bajlódás után arra jutottunk, hogy Peterrel egy biciklin osztozunk. Ő kormányoz és teker, míg én majd hátul, a kerék fölötti tárolón ülök és reménykedem az életben maradásomért. Felmentünk a szobánkba és elkezdtünk pakolászini a táskánkba. 

-Sarah, pár órára megyünk, nem egy évre. -mondta Peet.

-Bocs, tudod, hogy nem nagyon vagyok válogatós, de én nem fogom megenni azt a szemetet, amit a tanárok visznek! Baah. Rendesen kiráz tőle a hideg. -15 perc múlva már indultunk is. Én bedugtam a fülesem és gondolkodtam. Leginkább a tegnapon.

Valamiért John nem hagyott nyugodni. Egyszerűen nem tudtam ki verni a fejemből azt a 1000 wattos mosolyát, azt a sexy testét, ahogyan segített a dalban és..... Nem Sarah, nem és NEM!!! Ő egy bunkó, tapló, nyomorék, aki tönkre akarja tenni a legeslegjobb barátom életét. A franc fog rá gondolni! Rá sem fogok nézni! ... Mondjuk úgy nehéz lesz, hogy egy suliba járunk.... Ahjj, miért ilyen nehéz, NEM RÁ gondolni? Hiszen ő a legnagyobb tajparaszt! Gondoltam egyet és leugrottam a bicikliről.

-Te normális vagy? -fékezett le Peet és Álex is, mert mellettünk jött. -A szívbajt hoztad rám! Minden oké? -váltott aggódó hangnemre.

-Szerintem egy agyrázkódással megúsztam! -fogtam a fejem és próbáltam felállni -És egy kislábujj töréssel. 

-Gyere segítek! -nyújtotta a kezét Peter és segített felállni. -Miért ugrottál le?

-Láttam egy szép követ! -rögtönöztem és felvettem egy mellettem heverő kavicsot. Pont tiszta kosz és moha volt... Remek, béna vagyok... Egy gyors fejbeni vélemény nyilvánítás után a kőről, folytattam -Látod, meg is van! Happynek jó lesz játszani, vagy dísznek a polcomon! Hát nem gyönyörű? Menjünk, mert így is lemaradtunk. He hi.. -nevettem zavarodottan. A fiúk szemöldökeinek magassága az eget verdeste.

-Okkééé.... -mondták elnyújtva. Mikor újra elindultunk eldobtam a kavicsot és bosszankodtam, hogy szépfiú John így sem ment ki a fejemből. De legalább szereztem egy jó kis agyrázkódást... Yuppiii! -.- Remélem a mellettünk lévő erdőből rám támad valami és nem kell tovább szenvednem...

*Peter szemszöge*

Nagyon látszott Sarah-n, hogy valami bántja. Ezért gondoltam, egy kicsit felvidítom egy kis poénkodással. Úgy tettem, mintha egy F1-es pilóta lennék, és bejött volna elém a safety car. Elkezdtem "gumit melegíteni". Ez nem nagyon tűnt fel Sarah-nak, de mikor már a másik sávban voltunk az úton, és egy autó ránk dudált, felkapta a fejét. Én pedig elrántottam a kormányt, és majdnem lezúgtunk a szakadékba, de időben befékeztem.
- Peter George Jones! Meg akarsz ölni??? Álex! Innen te viszel!
- Huh. Végre. Könnyebb lesz a bicikli.
- Meggondoltam magam. Peter, induljunk!
- Jó, de most te vezetsz. Gondolom, eddig folyamatosan azt fürkészted, hogy hogy kell biciklizni, szóval hajrá!- és felültem a csomagtartóra.- Na! Mi lesz már!!! Nagyon le vagyunk maradva!!!
 -Jó, jó. Van életbiztosításod?
- Nincs, de majd te fizeted.
- Azt csak hiszed!- mondta, és felszállt a biciklire.
- Úgy van Sarah, csak nyugodtan! Nem olyan nehéz ez, ugye?
- Peter! Még el sem indultunk!!!
- Ja, bocs.- mondtam, és egy kicsit nevettem is.
Tényleg elég jól ment neki. Amikor következett egy kisebb emelkedő. Olyan 5-10 méteres, közepesen meredek. Mikor már majdnem a tetején voltunk- tényleg csak 1-1,5 méter hiányzott- Sarah elengedte a kormányt, ezzel a felkiáltással:
- Végre!!! Fent vagyunk!!!- a bicikli pedig elkezdett gurulni velünk hátrafele.
- Sarah Mindy Harris!- pattantam le, az életemet mentve, mivel a lejtő végén egy tó volt.- Most azonnal állj meg, és gyere ide vissza, mert különben nem állom az életbiztosításodat!
- Jó.- mondta, és engedelmeskedett.- De így már állod, mert itt vagyok!!! Hahaha!!!- mondta.
- Ha... ha... ha... Nagyon vicces!!!
- Jó, nem kell, de innen te vezetsz. Asszem nekem elég volt ennyi is...
És átvettem a kormányt. Azt vettem észre, hogy senki sincs körülöttünk.
- Ezt nem hiszem el!!!
- Mi van?- kérdezte Sarah.
- Álex is itt hagyott!!!
- Akkor menjünk visszafele!- mondta.
- Jó, menjünk!
Felültem, ő is, és nekikészültünk a lejtőnek. Igazából mindenki mondja, hogy milyen nagy poén legurulni egy lejtőről, úgy, hogy nem húzod be a féket. Hát, igen nagyon nagy poén...

*2 óra múlva- ázottan, szakadt ruhában, sebesen- a táborhelyen*

Pontosan leírom mi történt:
Megpróbáltam benézni a kanyarba, hátha látom, hogy jön- e valami. Őszintén? Semmit nem láttam. Mindegy. Elindultunk lefelé. Gurultunk, gurultunk, és placcs. Nem tudtuk bevenni a kanyart, és belezúgtunk a tóba. Ez még nem is lett volna akkora baj, mert vizes ruha, jó. De a biciklit nem találtuk meg.
- Jó, akkor menjünk gyalog.
El is indultunk, mire Mindy felvetette, hogy vágjunk át az erdőn. Menjünk.
- És miért pont az erdőn?
- Mert a táborban is van egy erdő, ami így néz ki, és szerintem a túra csak ezt az erdőt kerüli meg.
- Jó, legyen igazad!

Mentünk tovább, szépen, csendben, mikor Mindy mondta, hogy fáj a lába, és vegyem fel a hátamra. Eddig jó. EDDIG. Valaki bekente a pulcsimat mogyorókrémmel, és megtámadtak a mókusok. Mikor a zsebemet már kiették, levettem a pulcsim, és otthagytam nekik. Miért is ne? Van másik!

*Sarah szemszöge*

Istenem, Peter hogy lehet ilyen szerencsétlen? Mire visszaértünk a táborozó helyre, már mindenki nagyban pakolt. Álex pattogott egy sort, hogy hová tűntünk, de egy "kicsit" -tényleg kicsit- felemeltem a hangom és abbahagyta. Felrohantunk a szobánkba és elkezdtünk pakolászni. Mivel én hamarabb végeztem, ezért levittem a bőröndöm és beraktam a buszba. Épp sms-t küldtem apunak, mikor valaki nekem jött és leejtettem a telóm.

-Nem tudsz figyelni? -mikor felnéztem, John-nal találtam szembe magam. -Te vagy az? Pff, már meg sem lepődöm.... -mondtam és elindultam, de ő visszarántott. -Mi van?

-Nem kezdhetnénk újra? Kérlek! Nagyon tetszel nekem és....

-Hagyj már békén, úgy sem lesz köztünk semmi!

-Amiatt a kis nyomi miatt, ugye?

-Mi? Mit képzelsz magadról? És engedj el! -egyszer csak ismerős hangot hallottam magam mögül.

-Hé, ha azt mondja nem érdekled, akkor szállj le róla! -kelt a védelmemre Peet és elhúzott.

-De nagy lett a szája valakinek!

-Te viszont befoghatnád!

-Egyszer úgyis az enyém leszel!

-Max. ha meghaltam! Pff, paraszt.... -mondtam és sarkon fordultam. Fél órával később már úton voltunk haza. Ahogy gondoltam, borzalmasra sikerült ez a kirándulás. Zenét hallgattam és beszélgettem a fiúkkal, de utána olyanokról beszéltek ami nem érdekelt és elaludtam. 

*Peter szemszöge*

Ez az egész John-os ügy felkavart. Nem igazán figyeltem a többiekre, inkább csak Sarah-t néztem. Kicsit furcsa volt, nem szokott ilyen lenni. A tábor nem Miami-ban volt, hanem egy másik város határán kívül. Mikor elértük az a várost, ahova- mint kiderült- tartott a biciklitúra, megálltunk. Pontosan a Kendall feliratú várostáblánál.  Előre szerettem volna menni a sofőrhöz, hogy megkérdezzem, miért álltunk meg, de valaki megelőzött. Persze, hogy John. Amúgy sem tudtam volna felkelni, mert Sarah rám dőlt, miközben aludt. Pár perc múlva ki is derült, hogy miért álltunk meg. 

- Gyerekek, nyugodjatok meg!!!- szólt az ofő a mikrofonba.- Lerobbant a busz, és csak holnap tud értünk jönni másik. Már szóltunk a táborhelyre, hogy holnapra szeretnénk még reggelit, és éjszakára szállást. A csomagokat kézbe kell visszavinni, hiszen nincs más gépjárművünk.

 A sporttáskámat rábíztam Álexre, mert nekem Sarah-t is vinnem kellett. Azért kellett vinnem, mert nem volt szívem felébreszteni. A kis táskája rajta volt, úgyhogy azt békén hagytam. A bőröndje viszont szintén az én felelősségem volt. Azért gondoltam, hogy Álex vigye a táskám, mert nem mertem rábízni Sarah bőröndjét. Ha meg mind a kettőt én vittem volna, akkor fizethettem volna Sarah életbiztosítását, mert ő nem tud belém kapaszkodni, így még fél kézzel is biztonságosabb a hátam, mint kéz nélkül... 

*Sarah szemszöge*

Elég furcsát álmodtam. Valami olyasmit, hogy összejövök John-nal, összeházasodunk és családot alapítunk. A következő amire emlékszem, hogy bökdösnek és a szálláson ébredek fel.

-Minden oké? -kérdezte Peter.

-Mit keresünk itt?

-Lerobbant a busz és csak holnap jön értünk egy másik. De olyan cukin aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni, ezért én cipeltelek idáig. Nem vagy túl nehéz.

-Aha szóval csak kicsit vagyok kövér... De amúgy köszi.

-Nem ezt mondtam, ne forgasd ki a szavaim, szép alakod van! Na szóval, azért bökdöstelek, mert nyöszörögtél. Rosszat álmodtál?

-Borzalmasat! Nem is tudod mennyire!....

-Hagyjuk a témát?
-Igen, légyszi...
Ne máááár! Nem akarok megint ebben a porfészekben aludni! Értesítettem aput a történtekről, de nem szomorodott el attól, hogy még egy éjszakát nem töltötök otthon. Azzal nyugtattam magam, hogy csak azért, mert tudja, hogy megvédem magam. Beszéltünk pár szót a srácokkal és aztán mind bedobtuk a szunyát. De legalább elalvás előtt nem gondoltam Johnra! Oh, a francba!...

Még nem rész!!! :)

Sziasztok!
Neveztem a blogot egy versenyre!!!

4 kategóriában:
- blog design
- blog fejléc
- blog tartalom
- legjobb képek

1. rész - A kirándulás part 1.

Sziasztok!:) Meg is hoztuk az első részt! Reméljük tetszeni fog! ;) Jó olvasást!:D

A kirándulás

part 1

*Sarah szemszöge*

Remek. Eljött annak a napnak a reggele, amit annyira nagyon nem vártam... Szeptember közepén mindig rendeznek egy két napos kirándulást. Én a zene tagozatos 11.-esekhez tartozom, így velük megyek. Most komolyan. Ki ne vágyna arra, hogy 2 napra, idiótákkal összezárva menjen el egy erdő közepén lévő kis faházba, ahol van egy csomó gusztustalan dolog. Például a bogarak... Bahh. A párás, hideg levegőről ne is beszéljünk. Miután felébredtem, kőkemény, hisztivel és nyavalygással teli fél óra alatt elkészültem. Leellenőriztem még párszor a mini bőröndöm és a kis táskám tartalmát. A dugi piának és energia italnak van ám súlya rendesen. Gondolkodtam egy kicsit, megálltam a szobám közepén és felkiáltottam.

-AAPUUUUUU! -három perc múlva megjelent az említett személy abban a helyiségben, ahol én is voltam.-Jó reggelt! -nevettem.

-Nem ilyen keltésre gondoltam, de a bosszú édes. -nyomott egy puszit a homlokomra.

-Leviszed a bőröndöm?

-Aha, persze.- megpróbált menőzni a drágalátos lánya előtt, de nem sikerült. A nehéz csomag miatt kivörösödött fejjel és feszülő karizmokkal vonszolta le a holmim, míg én csak nevettem. Elraktam a hűtőben lévő kajám és elkezdtem búcsúzkodni.

-Mennyi ideig lesz nyugalom a házban? -kérdezte apu a fejét vakarva.

-Hehe, nekem is hiányozni fogsz! Megleszel nélkülem?

-Naná! Rendelek 3 családi hús imádó pizzát és minden rendben! Na vigyázz magadra! Szeretlek!

-Én is! -elindultam és a kapuból visszakiáltottam. -Szia!

-Szia kicsim! Mértékkel igyál és használj gumit!!! -kiáltotta az ajtóból. Hajnal ötkor ilyeneket kiabálni, hogy a szomszédok is hallják, tiszta ciki. Nem baj, az én apám... Megsimogattam Happy-t és a lelkére kötöttem, hogy kakiljon össze mindent, hogy apa takaríthasson. Majd pár perc elteltével elindultam Peter-ék házához, Carly Ray Jepsen Good Time című dalát énekelve. Azon gondolkodtam, hogy mi a jó francot keresek ÉN hajnalban az utcán, és nem egy buliból tartok hazafelé, hanem a sulihoz megyek... Az ablakban megpillantottam Molly-t, aki kijött, hogy berakja a cuccom a kocsijukba. Aztán bementünk.
-Peter? Ugye tudja, hogy egy órával korábban kell mennünk? -kérdeztem Molly-tól.
-Persze, de én nem keltegetem. 17 évesen fel kéne tudnia kelni magától!
-Nah, majd én lerendezem! -azzal felmentem az emeletre. Útközben összefutottam Joshal, aki csak ennyit mondott:
-Nem tudom, hogy ki vagy, mert alig látok, de a WC foglalt!!!
-Öhh, ooookéééé...
Bementem Peter szobájába, majd egy "jó reggelt" kiáltás kíséretében az ágyára ugrottam. Áldozatom reakciója pedig egy földre zuhanás volt.
-Te hogy kerültél ide? -kérdezte kómásan.
-Tudod, ti visztek ki engem is a sulihoz... Ugye tudod, hogy 10 perc múlva indulunk?!
-Basszus!
-Na jó, te készülődj, én meg átnézem a sport táskád! Minek ekkora táska, ha csak a feléig pakolod teli?
-Mert tudom, hogy te úgyis belecsempészel pár dolgot...
-Oh...
-Idén mire készülsz?

Mrs. Semmisemjósemmitsemcsinálhattok

-Dugi pia yippi-s és kubu-s üvegben, hogy Mrs. Semmisemjósemmitsemcsinálhattok nehogy észre vegye.
-Hmmm, cseles!
Peter dolgait néztem át újra, mikor valami olyanhoz értem, amihez nem akartam, ezért felsikoltottam.
-Mi a baj? -kérdezte Peet.
-Alsógatyaaaa! -na igen.... Vicces sztori: egyszer -még régebben-  fogadásból meg kellett fognom Peet egyik alsóját és megszagolnom.... A többit nem részletezném...

*Peter szemszöge*

Hát... Igen... Sarah már csak ilyen... Nem vágja, hogy egy több napos kirándulásra tele-/félig pakolt fiú-/férfi táska mélyén/tetején rejtőzhet alsógatya is... 

- Nem és kértelek meg, hogy nézd át, mit pakolok be...- mentegetőztem, miközben összeszedtem a cuccom a fürdéshez.

- Na, Peter George Jones!!! Most azonnal haladj fürdeni, mielőtt megfogom az asztali lámpádat!!!- mondta kicsit dühösen Sarah.

- O... oké...- mondtam dadogva, mert ilyenkor egy kicsit ijesztő... Mindig a berendezéssel fenyegetőzik, csak neki legyen jó... Ebbe én nem szoktam beleavatkozni... Ha ő nem szereti a berendezést, akkor nem... Nem kell mindenkinek szeretnie... Odavánszorogtam a fürdőhöz, és kopogtam... 

- MIÉÉÉÉRT KOPOGSZ, AMIKOR VILÁGOSAN MEGMONDTAM, HOGY WC FOG-LAAAAAAAAAAALT!!!!!!!!!!!!!!- kiáltotta Josh odabentről.

- Ne már Josh... Megint szörnyek vannak az ágyad alatt, vagy mi? Húzz onnan ki, mert ha 7 perc múlva nem leszek kész, akkor először Mindy öl meg, utána anya, utána ti, utána pedig az egész osztály által szenvedek halálos sebeket!!!!! Kapsz 10 másodpercet, hogy kigyere onnan!!! 10... 9... 8...- és itt kivágta az ajtót, és bemenekült a szobájába. Bementem, beléptem a tusolóba, letusoltam, és mikor kiléptem, és elkezdtem öltözni, hallottam kintről Sarah hangját...

- P, mint perecet nem kapsz tőlem! E, mint el fogunk késni! T, mint tökölj máskor! E, mint elegem van a várakozásból! R, mint RÁD RÚGOM AZ AJTÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓT!!!!!!!- üvöltötte, mint egy vérbeli pom-pom lány. És... tényleg rám rúgta...

- SARAAAAAAAAAAAAAAAAHHH!!!!!!!!!! Szerencséd, hogy az öltözködést alulról szoktam kezdeni!!!- mondtam, lehet, kicsit hangosabban a kelleténél. Ott álltam egy szál farmerben meg zokniban...

- B.. bo... bocsiiiiiiiiiii... Nem is tudtam, hogy kocka hasad van! Megfoghatom?- kérdezte, mint egy 5 éves kislány, mikor meglát egy csillámpónit...

- NEM!!!! És ha nem zavar...- kezdtem el a monológomat, de anya félbeszakított.

- Drágám, ne ácsorogj itt egy szál farmerben, hanem öltözz fel és gyere le reggelizni!

- Oké. 2 perc múlva ott vagyok.- mondtam, azzal bevonultam a szobámba, a vizes törölközőt meg behajítottam a Sarah által nyitva hagyott sport táskámba.

- MINDYYYYYYYYYY!!!!!!!!!!!- kiáltottam, de hiába, mert addigra már ott állt mellettem.

*Sarah*

-Mit ordítasz a fülembe, te elme háborodott? Komolyan belerakod a vizes törülközőt a táskádba? Tényleg ilyen hülyék a fiúk? Na jó, inkább megvárlak a kocsiban, mielőtt felrobbanok! -mondtam és elindultam lefelé. 10 perc múlva -mert minek is induljunk időben...- mindenki a kocsiban ült.

-Minek a gitár?? -kérdezte Peter.

-Be kell fejeznem a dalt, amit hétfőn kell bemutatni.

-Tényleg, miért is nem jutott eszembe!  Sarah drága mindig az utolsó hétvégén csinál meg valamit, amit 2 héttel előbb adnak fel! 

-Hé, ne becsülj alá! Általában a jó jegyet kapok! És az eleje meg a refrén már készen van! Csak tudod, szerelmes dalt kell írni, és nem érzek rá! -röhögtem zavarodottan. Mikor a sulihoz értünk, elbúcsúztunk Mollytól és a csoporthoz mentünk. Épp a bőröndöm szenvedtem volna be a busz csomagtartójába, mikor valaki kikapta a kezemből. Nem tudom, hogy ki volt az, de egy 1000 wattos mosoly villantása után eltűnt... A buszon három embernek kellett egymás mellett ülnie. Én természetesen Peterrel és Álex-szel ültem. Álex a másik fiú akivel jóban vagyok, de ő spanyol származású. A neve: Álex García. Ki más ülhetne középen, mint én, aki pont a szélen szeret ülni, hogy bámészkodjon kifelé az ablakon... Na mindegy.

-Hallod, csak szerintem nagyobb évről évre Christi melle, vagy más szerint is? -kérdezte Peter tágra nyílt szemekkel.

-Hát te oltári nagy ökör vagy! -és ezzel a mondattal lezártuk a beszélgetést. Az úton csönd volt, mert mindenki álmos volt és zenét hallgatott. Csak annyi volt a különbség, hogy Peet husika bealudt és a vállamra hajtott fejének a szájából csorgott a nyál.. Pfúúúújjj!!! Kemény 3 óra hosszú ücsörgés után megérkeztünk. Mindenki leszállt, de mikor én megláttam a szállást sikítva rohantam vissza a buszra és az ülést elkezdtem ölelgetni.

-Veled meg mi van? -kérdezte a kíváncsi LB-m.

-Nem nem nem és nem! Én ezt nem akarom! Én itt biztos hogy nem maradok! Sehogy nem rángattok be abba az omladozó porfészekbe! Haza akarok menni! Nem is, én most azonnal haza megyek! Sofőr úr hazavinne? Kéreeem!

-Ne is foglalkozzon vele! Csak egy kicsit fáradt! -nyugtatta a sofőrt. -Gyere már, jó buli lesz!

-Nem, én bennem megyek! Nincs az a pénz és eszköz!

-Komolyan? -kérdezte hülye vigyorral a fején és felkapott a vállára, mint egy krumplis zsákot. Én meg csak sikítva kapálóztam, hogy tegyen le. Erre befogta a számat, és már az sem zavarta, hogy nyalogatom a kezét. Majd mikor végre letett, visszaugrottam a nyakába.

-Le ne tegyél! Az én talpam nem fogja érinteni ezt a talajt!

-Figyelj! Tudod, hogy szeretlek, és hogy erős vagyok, de nem foglak az egész kiránduláson cipelni!!!

-És miért nem?

-Mert nem akarom, hogy a fülembe hisztizz, elég ha a másik helyiségből hallom! -erre én csak kinyújtottam a nyelvem.

-Erről lenne szó! -jött oda Mrs. Daren -Elfogyott a hely, így vagy velünk -tanárokkal- alszol kis hölgy, vagy a két barátoddal!

-A fiúkat választom! -mondtam ki gondolkodás nélkül. Hát, amikor beléptem a szobánkba, elfogott a hányinger.

-Én itt nem alszom! -jelentettem ki. Éreztem, hogy elsápadok a látványtól, és kinyitottam az ablakot.

*Peter szemszöge*

- Sarah, Sarah... Te sosem változol... Ha annyira nem bírod ki, hogy itt aludj, akkor bivakoljunk!- mondtam.

- Hogy mi?- néztek rám mind a ketten, mintha kínaiul beszélnék.

- Nem tudjátok, mi a bivakolás?- kérdeztem, mire csak megrázták a fejüket.- Na,jó. Akkor elmondom. Azt nevezzük bivakolásnak, mikor az ember kint alszik a szabad ég alatt...

- fejeztem volna be, ha Mindy nem szól bele.

- És honnan szerzünk sátrat? Mert polifoamom meg hálózsákom van...- mondta. Hát... igen... Ennyit ér egy cserkész tábor...

- A bivakolásnak az a lényege, hogy sátor nélkül... Kiteríted a polifoamod, meg a hálózsákod, és lesed a csillagos eget...

- Húúúúúúúúúúúúúúú, ez de romiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!- lelkendezett.

- Na, ezt most befejezheted, mert polifoam és hálózsák nélkül fogsz bivakolni!!!

- Okéééééé............- mondta, mielőtt a szuperszónikus ötletét megosztotta volna velünk: - Figy! Mi lenne, ha áthívnánk a többieket felelsz vagy merszezni?

- Nekem nyolc!- mondtam.

- Independientemente de!- mondta Álex.

- Miii????- fordultunk felé mind a ketten.

- Oh... Sorry. Nekem mindegy.- cserélte le a spanyolt magyarra...

Minden szobába bekopogtunk, de hiába... Mindenki elment valahova. Egyedül voltunk, pontosabban hárman egyedül... Ezért kimentünk a kajás sátorba, mert ott voltak padok is... Vittem a Coca Cola "Haverok" feliratú üvegemet is. Leültünk, és elkezdtük a játékot. Mindenki mert, ez nem is volt kérdés... Az egyiknél, amikor mertem, Mindy pörgetett... 

- Oké, Peet. Mersz vagy mersz?

- Merek?- mondtam, kicsit kérdés formában.

- Oké. Már reggel óta ezt vártam... Szóval. Gyere ide, elém, és húzd fel a pólódat, hogy megfoghassam a kocka hasadat!- utasított.

- Mi???? Erről nem volt szó! Ez már az "X-kategória"!!! A vetkőzés!

- Naaaaaaaaaaaaaaaa!!!! Lécci-lécci- léccii!!!!!!

- NEM!

Erre a sértődést tetette, és elvonult a szobába. Pár perccel később a gitárjával és egy füzet-tolltartó kombinációval vonult az állítólag "kis" erdő felé. Ekkor még nem aggódtunk. De mikor fél óra múlva sem jött vissza, kezdtem kicsit ideges lenni... Mivel nem jött vacsizni, ezért az ő adagját is elkértük, és bevittem a szobába. Megfogtam egy pulcsit, mert már kezdett hideg lenni kint, és elindultam megkeresni Mindy-t. Hogy hogy találtam meg? Követtem a lápos területen hagyott nyomait és a gitár szót. Mikor végre megláttam, halkabban közeledtem hozzá. Mikor láttam, hogy nincs egyedül, elbújtam, és onnan néztem őket. Egy srác volt vele. Együtt írtak dalt a tó mellet, a naplementében. Ez annyira nyálas. filmjelenet, hogy nekem közbe kell szólnom. 

- Te ki vagy, és mit akarsz a legjobb barátomtól?- mentem közelebb hirtelen hozzájuk, mikor megláttam, hogy a srác... a srác nem más, mint... mint...

- John? Te meg mit keresel itt?- akadtam ki.- Sarah! Menjünk innen! Gyere már!!!!- próbáltam elhúzni onnan, a döbbenettől kővé dermedt Sarah-t.

*Sarah*

Teljesen ledöbbentem. Akkor ezért volt ilyen ismerős ez a srác, mert Peet már mutatott róla képet. Mikor összeszedtem a gondolataim, egy laza -de mégis hatalmasat csattanó- pofont adtam John-nak.

-Ohohohohooooooh! -tette a kezét a szája elé Peet, hogy visszatartsa a röhögést.

-Aú! Ezt miért kaptam? -kérdezte meglepetten a srác.

-Mert egy utolsó bunkó, paraszt vagy! Hogy tehettél ilyet? Hogy lehetsz ilyen? Undorító vagy!

-Hé! De vele voltam ilyen, nem veled! Akkor mi már nem is kezdhetünk semmit egymással?

-De igen! Mondjuk egy laza tasli versenyt! Amúgy meg ha a legjobb barátommal cseszel ki, az olyan, mintha engem is bántanál! Ezt jegyezd meg! Amúgy nem vállalok felelősséget csonttörésért, ha összefutnánk a jövőben!

-Az nehéz lesz, mert egy évfolyamra fogunk járni mostantól!

-Teeeeee! -már rohantam felé, hogy ráugorjak és tudjátok mit műveljek vele, de a drága barátom félúton elkapott, felkapott és visszavonszolt a táborhelyre. Lementünk a tábor tűzhöz és beszélgettünk.

-Tudtad, hogy szerepelni fogok egy horror filmben?

-Tényleg? És mi a címe? -kérdezte tőlem Álex. Peter csak röhögött, mert tudja, hogy valami baromságot mondok, és szegény spanyol barátunkat beleviszem.

-Kirándulás a 11. évfolyammal! Én felmentem.

-Miért?

-Mert fel akarnak hizlalni, hogy levágjanak! Láttad a kaját? Tiszta egészségtelen!

*5 perc múlva a szobában*

-Aha, és ezt úgy mondtad, hogy most csokit zabálsz chips-el párosítva, mikor az orvosod meg a gyógyszer nem engedi!

-Amiről nem tudnak az nem fáj nekik!

-Logikus! -csapta meg a homlokát szarkazmussal tele P.

-Unatkozom! -jelentettem ki 10 perc néma csönd után. Majd egy doboz hajfestékkel, ecsettel, törülközővel és egy szakadt festékes pólóval bement a fürdőnek nevezett helyiségbe. Haj festés közben Álex benyitott.

-Ez meg mit csinál? -kérdezte.

-Unatkozik. -vágta rá Peter. -Ez számára az unalom űzés és a: "kikészítem vele holnap a tanárokat" izé..

40 perc múlva már nem sötétkék, hanem pink haj tincseim lettek. De nem az egész hajam lett olyan, hanem elszórva pár tincs.

-Hé, megmutassam a dalom refrénjét? Mert amúgy közben befejeztem, de az egészet csak órán hallhatjátok!

-Naná! -mondták egyszerre a fiúk. Felkaptam a gitárom és elénekeltem nekik a refrént.

"Nobody sees, nobody knows

We are a secret, can't be exsposed

That's how it is, that's how it goes

Far from the other, close to eachother."

-Na milyen?

-Szuper!

-Oh köszi!

Olyan 11-ig beszélgettünk, majd mindenki elaludt engem kivéve. Kezdődhet az elmaradhatatlan szívatás. Írtam egy sms-t Katelynnek, hogy hol találkozzunk. Ő hozott tejszínhabot és filcet, én meg piát, cigit és egy doboz fagyit. Körbejártuk a szobákat és elvégeztük a dolgunkat. Például mindenkit összefirkáltunk és tejszínhaboztunk, plusz eldugtunk feltűnő helyen egy-egy szál cigit. Kíváncsi leszek, hogy reggel mit szólnak az emberek. Hogy ne legyen feltűnő, és ne jöjjenek rá, hogy mi voltunk, egymást is kipingáltuk, de nem alkoholos, hanem könnyen lemosható filccel. Majd a maradék piát iszogatva megettük azt az egy doboz fagyit. Majd hajnal kettőkor elmentünk aludni.

Bemutatkozás

Hali! Ezt a kis bemutatkozást azért rakjuk ki a részek előtt, hogy könnyebb legyen a történetet megértenetek, ugyanis a két főszereplő előéletét írjuk le!:) Bár a történet alapján úgyis jobban megismeritek őket.;)

*Sarah*

Sziasztok! Sarah Mindy Harris vagyok. 17. élet évemet töltöttem be nemrég. Miamiban élek az apukámmal. Anyukám 12 éves koromban halt meg egy autó balesetben, míg én osztály kiránduláson voltam.... Van egy kutyám, a neve Happy, a fajtája: alaszkai klee kai, azaz törpe husky. Tündéri kutyus, ő a lelki társam! Hajam elég sűrűn festem és mindig más színűre. Peter a legjobb barátom pisis korunk óta. Szerencsére csak pár háztömbnyire lakik tőlünk, így bármikor átugorhatok hozzá. Vele mindent megbeszélek, olyan ő nekem, mintha a nem létező bátyám lenne. Nyírjuk egymást, sokat hülyülünk, de emellett mindig meghallgat, vigyáz rám és remek tanácsokat ad. Egy művészeti gimi 11. osztályába  járunk. Nem vagyunk osztálytársak, mindenki arra az órára jár be, amelyikre év elején feliratkozott. Mindenkinek választania kellett egy hangszert, amin nem tud játszani, és azon a suliban egy végzős külön tanárral tanul meg játszani és ott jár külön órára. Én a dobot választottam. Az ének órák és az egyéb órák mellett én még táncra és színjátszásra is járok. Van egy kicsi ének hangom, gitáron és zongorán játszom, de az egyéb ritmus hangszerek is szimpik. Reggel vagy este futni járok, vagy táncolok apu konditerme melletti kis lyukban. Régen szertornáztam, ami miatt eszméletlen hajlékony vagyok, benne vagyok a röplabda és a pom-pom lány csapatban. Peternek szurkolok, mert ő is sportol.

Szemüvegem is van, de nem szeretem túl sűrűn hordani, pedig kéne. Folyamatosan kell gyógyszert is szednem. Anyu halála után apu pszichológushoz is járatott, pedig semmi szükségem sem volt rá. Na igen, apu... A kapcsolatunk, hogy is mondjam, érdekes... Sokat veszekszünk, de szabadon élhetem az életem. Szoktunk bunyózni, ennek hála fiús lány vagyok. Estig lófrálok, kint bandázok, iszom (persze nem sűrűn és mértekkel), ha kell leütök bárkit és megmondom a magamét. Ennek az oldalamnak kevésbé örül az én drága LB-m és mindig kapom tőle a fejmosást. Amúgy sem vagyok az a tipikus jó kislány, emiatt az életem elég zűrös.

Őrült vagyok, hisztis, durcás (néha) és hülye, de ugyanakkor szerethető is és segítek másokon! Erről mesélhetne a szemben lévő parkban lakó 2 hajléktalan. Ám minden tulajdonságom valakinek szemet szúr. Zoey West az ős ellenségem. Már az oviban is próbálta megkeseríteni az életem. Mindig próbál keresztbe tenni, de valahogyan lekoptatom. De akkor is idegesít. A fiúknak sem tetszem túlságosan, vagy csak nem veszem észre. Eddig csak két rövidke kapcsolatom volt, de azok sem túl komolyak. A házunkról nem is meséltem. Viszonylag gazdag negyedben élünk. Tehetős családban élünk, de nem mutogatjuk vagy szórjuk a pénzt és nem is kötjük más orra alá és nem is kényeztetnek el minket. Inkább felkészítenek az élet nehézségeire. Mondjuk, mikor a 17. szülinapomon megszereztem a jogsim, kaptam egy kék cabrio-t.... De nem nagyon használom.

De azért apu a legdrágább biztonsági rendszert szereltette be, ahogy Peteréknek is. De így is beszökök hozzájuk úgy, hogy nem is tudnak róla, mert mindig elhagyom a kulcsot a házukhoz, de psszt! Szóval, hatalmas a kertünk, és a végén egy stég vezet a tengerbe. Ezért nem értem, hogy minek van medencénk... Na mindegy. Ez vagyok én kb., de majd úgyis megismertek!

*Peter*

Peter George Jones vagyok, egy átlagos vagy átlagon felüli(ebben nem vagyok biztos) srác. Miami-ban
élek az anyukámmal és a tesóimmal. Apukám, George Jones 5 éves koromban, rákban meghalt. Anyukám, Molly Morgan egyedül nevel minket. Öten vagyunk tesók, Anna és Sandy ikrek, 18 évesek. Bátyám, Jonas 19 éves, jól kijövünk, már amikor itthon van. Az én egyetlen kisöcsém, 13 éves, Josh. Öcsi még kicsi, ezért vele nem tudom/nem tudtam megosztani a problémáimat. Anna és Sandy lányok, így tuti, hogy kikotyognák. Hát, Jonas meg... olyan... Jonas-os. Egyszóval - vagy többel - Sosincs itthon; ha itthon van, nem velem foglalkozik; nem érdekli a magánéletem. Anya meg az "aggódó szülő" szerepét tölti be, így vele sem lehet erről beszélgetni.
Ezért még 3 évesen szereztem magamnak egy barátot. Sarah-val mindig jó barátok voltunk, vagyunk, és leszünk. Mindent megbeszélünk egymással, nagyon ismerjük egymást. Mindent tudok róla. Vannak rossz szokásai is, de a barátok azért vannak, hogy elfogadjanak úgy, ahogy vagy. Ő is elfogad a rengeteg hibámmal együtt. Bizony, nem vagyok tökéletes én sem! Egyszer még általánosban az osztályfőnök kérte, hogy béküljünk ki John-nal, mert nem jó, ha az osztály két legjobb tanulója - ohh, a régi szép idők - haragszik egymásra. Ezért össze kellett gyűjteni, hogy: "jó tulajdonságaim", "rossz tulajdonságaim", "jó tulajdonságai", "rossz tulajdonságai" és "ezen szeretném, ha változtatna". Nekem a jó tulajdonságaimhoz kb. 1-2 került, de a rossz tulajdonságaimhoz szerintem az abc minden betűjével írtam legalább kettőt. És ezzel még mindig így állok. Nem ismerem magamat. Sarah jobban ismer engem, mint én magamat. Na, mindegy. John az ős ellenségem. Már oviban lelökött a csúszda tetejéről - nem úgy, hogy lecsúsztam, hanem a csúszda mellé lökött - és eltört a kezem. Általánosban, ahogy említettem, mind a ketten éltanulók voltunk, de nem lehettünk haragban. Én hajlottam a béke felé, de ő nem. Így még mindig haragban vagyunk, bár általános óta nem hallottam róla.

Most egy művészeti gimibe járunk Sarah-val, én eredetileg dobolok, de mivel abból már általánosban kivégeztem az összes osztályt, ezért most gitározni és zongorázni tanulok, meg az ének hangomat fejlesztjük, mert szeretek énekelni - azt mondják, kevés ilyen srác van - és ÁLLÍTÓLAG jó hangom van. A zenélésen kívül a művészeti suliban még rajzolok, dalszöveget és verseket írok. A sulin kívül úszni és focizni járok sport klubokba, de ezeken kívül még deszkázok és szörfözni tanulok. Az extrém pályára járok deszkázni, mert olyan 10-15 percre van tőlünk a pálya. Néha Sarah-val megyek, és akkor őt is tanítom deszkázni. Aztán együtt megyünk

haza, mert egy utcában lakunk. Haza is kísérem, mert ha a pálya felől jövünk, akkor ő lakik hozzá közelebb. A mi házunk is szép, meg nagy, meg minden. Van valami védelmi rendszer vagy mi, és állítólag nagyon erős. Hát, szerintem nem... Sarah mindig átjut rajta.! Lehet, hogy csak azért, mert ügyesen mozog. Hajlékony és vékony, mert régen szertornázott, most meg pom-pom lány, és nekem szurkol a fociban. Ja, és még táncol is. Olyan ügyes! Én ezért mindig irigyeltem, de PSSZT!! Ne mondjátok el neki! Ha megtudja, akkor tuti, hogy rávesz, hogy járjak táncolni. Utálok táncolni! És amúgy sem akarok balettezni! Jujj, nem tudom elképzelni magam olyan kis tütüben, vagy torna dresszben. Szűk, meg mindegy, nem jó, az a lényeg.

Szereplők

Sziasztok!
Ezt a blogot szerintünk érdemes a szereplők bemutatásával kezdeni, mert a két főszereplő, Peter és Sarah szemszögéből fogjuk írni... :) Reméljük, felkelti az érdeklődéseteket! :)

Peter Jones, a BFF-ek egyik tagja (17)

Molly Morgan, Peter, Josh, Anna, Sandy és Jason anyukája (38)

Josh Jones(13)

Anna Jones(18)

Sandy Jones(18)

Jonas Jones(19)

John Parker, Peter ősellensége(17)

Sarah Mindy Harris, a BFF-ek másik tagja ;) (17)

 Max Harris,  Sarah apja (41)

Happy, Sarah kutyája

Zoey West, Sarah örök ellensége (17)