Végre találtam egy Sarah-t!!! Most majd jó sokat kell írnunk, hogy behozzuk a lemaradást, úgyhogy nem is húznám tovább a dolgot! :)
~BoBogyó
*Peter szemszöge*
Tegnap Sarah egy kicsit ki volt borulva, mikor felébredt, és megint a táborhelyen találta magát... De ez már nem lényeg, mert ma már ma van, és ha csak a múlton gondolkozunk, azt vesszük észre, hogy már a jövőben vagyunk... Ezért most ugorjunk is ide, ahol... hol is vagyunk? Ne! Már is Miami-ban vagyunk! Igen, reggel jött értünk egy másik busz, és elindultunk... Sarah megint bealudt...
- Csókolom!
- Peter? Miért te hívsz megint Sarah telefonjáról?
- Sajnálom, Mr. Harris. Sarah megint elaludt, mint tegnap, mert ma nagyon korán ébresztettek minket.
- Jó, most nem ez a lényeg... Miért hívtál?
- Azért, hogy nem baj-e, ha Sarah átjön hozzám, pontosabban elcipelem hozzánk, amíg fel nem ébred?
- Nem baj. Nekem az sem baj, ha ott alszik!
- Köszönöm szépen az engedélyt, de csak akkor alszik itt, ha szeretné, mert nem szeretném erőltetni...
- Jól van, fiam! De aztán épségben hazahozd nekem! Vagy ma este, vagy holnap reggel!
- Igen is, kapitány!
- Óóóóóóóóóó.... Ki lakik odalenn, kit rejt a víz?- kezdte el énekelni a Sponge Bob főcímdalát.
- További szép napot!- mondtam, mert most nem sok kedvem volt hozzá... És le is tettem. Mikor eltettem a telefont Sarah táskájába, hallottam, hogy bemondják a nevemet. Mikor kirándulni megyünk, és nem vonattal, akkor mindenkit haza visznek... Általában én vagyok az első, mert körülbelül a város szélén lakok.
- Mrs. Daren!
- Igen, Peter?
- Sarah-éknál nem kell megállni, mert Sarah most nálam alszik...
- Jó.- mondta, majd újra a mikrofonba kezdett el beszélni, míg én összeszedtem a buszon lévő cuccunkat, és Sarah-t.- Te, kisfiam! Adam! Most felkelsz, és segítesz Peternek, cipekedni!
- Köszönöm, Mrs. Daren, nem szükséges...
Leszálltam a buszról, és kiszedtem a cuccainkat. Visszamentem Sarah-ért, és nagy nehezen becuccoltam...
Ameddig Sarah pakolt, köszöntem anyunak, megkérdeztem, hogy a többiek hol vannak.
- Az ikrek elmentek shoppingolni, Jonas pedig elvitte Josh-t billiárdozni.
- Baj, hogy Sarah itt van? Itt is aludhat?
- Nem baj... Ő már szinte a család része...
- Viszek fel chipset, jó?
- Jó.
Mire felértem, Sarah már ébren volt. A telefonját nyomkodta, mint mindig.
- Jó reggelt! Itt alszol, vagy hazamész?- kérdeztem.
- Itt alszok, csak felhívom apát.
- Már beszéltem vele, és megengedte.
- Jó.
Hmmm....tegnap nem is kicsit voltam ki borulva! De szerintem meg volt rá az okom! Mindegy is a lényeg az a mai napban, hogy Peter-éknél keltem fel, délután mikor hazaértünk, ugyanis ma jöttünk haza a kirándulásról. Peter ágyán fekve keltem fel és olyan rendes volt, hogy megkérdezte tőlem szeretnék-e ott aludni vagy inkább hazakísérjen. Mondtam, hogy inkább ott alszok csak haza csörgök, hogy ma csak nem megyek haza este, mert Peter-éknél alszom! De ez megint egy nagyon rendes húzása volt, hogy még a buszon felhívta aput, hogy ma nem megyek haza! Filmeket néztünk, mondta, hogy válasszak. Az eyik kedvencemet választottam; A felhők fölött 3 méterrel-t. Mindenki azt mondja, hogy sírós, de szerintem annyira nem, mint a "The Fault In Our Stars", avagy a Csillagainkban a hiba. Mikor megnéztük, Peter megszólalt:
- Ugye tudod, hogy ennek van második része is?
- Micsoda? Tényleg? Ne szívass!
- Igen, tényleg van.
- Akkor amíg megkeresed, addig elmegyek fogat mosni, jó?
- Persze, menj csak!
" John Parker megosztotta Sarah Mindy Harris-el:
Kapcsolatban vele: Zoey West"
Na, ezen én is kiakadtam. Az ősellenségeink összejöttek. Szuper! Mi lehet még ennél "jobb"? Most biztosan össze fognak fogni ellenünk.
NEEEE! 10 perce ájult el Sarah.
- Anya!!!! Gyere!- üvöltöttem kétségbeesetten, mert Sarah el szokott ájulni, de ha 10 perc alatt nem ébred fel, akkor le kell önteni egy liter hideg vízzel. Ha még akkor sem ébred fel, hívni kell a mentőket.
- Megyek kisfiam, egy perc...
- Most gyere! Sarah elájult, 10 perce, és még nem ébredt fel!- erre már rögtön jött, pár másodperc múlva már itt is volt az ajtómban.
- Mit segítsek?
- Hozz egy liter hideg vizet, az udvarra!- kaptam fel Saraht, és vittem ki a kertbe. Mikor lefektettem a fűbe, anya ki is ért a vízzel. Mikor ráöntöttem Sarah-ra a vizet, és szerencsére felébredt, így nem kellett mentőt hívni. Nem, nem sajnálom rá a pénzt, hanem a legjobb barátomat nem szeretném kórházban látni...
- Sarah, drágám, jól vagy?
- Anya! Hagyd! Majd én! Sarah, jól vagy?
- Persze! Csak egy kicsit szédülök...- próbált felülni.
- Bevigyelek, vagy itt maradjunk?
Végül is az este jól sült el, mert popcorn-oztunk, chipset ettünk, röhögtünk és DVD maratont tartottunk. Nagyon jó volt! Aztán olyan hajnal kettőkor aludhattam el Peter mellkasán! Mindegy, végül is jót aludtam. Az a lényeg igaz? Reggel (REGGEL?! Délután kettőkor) keltünk fel az ágyon, hogy mikor mentünk oda, azt nem tudom! Na mindegy, kapok otthon mert reggel volt megbeszélve! Na mindegy! Végül is azt hiszem megnéztünk 10 filmet meg rengeteg chipset ettünk! Huhh... fáj is egy kicsit a hasam!
Peter felajánlotta, hogy hazakísér, de én nem fogadtam el. Még nem akarok hazamenni.
- Egy pillanat, és jövök!- mondtam, és kisétáltam a telefonommal a kezemben. Felhívtam aput, hogy maradhatok-e még délutánra...
- Igen, de este 10-re legfeljebb legyél itthon!- kötötte ki.
- Persze, addig nem is maradok!
- Akkor megbeszéltük?
- Meg!- tettem le, és visszamentem Peter-hez
- Van egy jó hírem!
- Mi az?
- Még ma is itt maradok, de este 10-re haza kell mennem!
- Csókolom!
- Peter? Miért te hívsz megint Sarah telefonjáról?
- Sajnálom, Mr. Harris. Sarah megint elaludt, mint tegnap, mert ma nagyon korán ébresztettek minket.
- Jó, most nem ez a lényeg... Miért hívtál?
- Azért, hogy nem baj-e, ha Sarah átjön hozzám, pontosabban elcipelem hozzánk, amíg fel nem ébred?
- Nem baj. Nekem az sem baj, ha ott alszik!
- Köszönöm szépen az engedélyt, de csak akkor alszik itt, ha szeretné, mert nem szeretném erőltetni...
- Jól van, fiam! De aztán épségben hazahozd nekem! Vagy ma este, vagy holnap reggel!
- Igen is, kapitány!
- Óóóóóóóóóó.... Ki lakik odalenn, kit rejt a víz?- kezdte el énekelni a Sponge Bob főcímdalát.
- További szép napot!- mondtam, mert most nem sok kedvem volt hozzá... És le is tettem. Mikor eltettem a telefont Sarah táskájába, hallottam, hogy bemondják a nevemet. Mikor kirándulni megyünk, és nem vonattal, akkor mindenkit haza visznek... Általában én vagyok az első, mert körülbelül a város szélén lakok.
- Mrs. Daren!
- Igen, Peter?
- Sarah-éknál nem kell megállni, mert Sarah most nálam alszik...
- Jó.- mondta, majd újra a mikrofonba kezdett el beszélni, míg én összeszedtem a buszon lévő cuccunkat, és Sarah-t.- Te, kisfiam! Adam! Most felkelsz, és segítesz Peternek, cipekedni!
- Köszönöm, Mrs. Daren, nem szükséges...
Leszálltam a buszról, és kiszedtem a cuccainkat. Visszamentem Sarah-ért, és nagy nehezen becuccoltam...
Ameddig Sarah pakolt, köszöntem anyunak, megkérdeztem, hogy a többiek hol vannak.
- Az ikrek elmentek shoppingolni, Jonas pedig elvitte Josh-t billiárdozni.
- Baj, hogy Sarah itt van? Itt is aludhat?
- Nem baj... Ő már szinte a család része...
- Viszek fel chipset, jó?
- Jó.
Mire felértem, Sarah már ébren volt. A telefonját nyomkodta, mint mindig.
- Jó reggelt! Itt alszol, vagy hazamész?- kérdeztem.
- Itt alszok, csak felhívom apát.
- Már beszéltem vele, és megengedte.
- Jó.
*Sarah szemszöge*
Hmmm....tegnap nem is kicsit voltam ki borulva! De szerintem meg volt rá az okom! Mindegy is a lényeg az a mai napban, hogy Peter-éknél keltem fel, délután mikor hazaértünk, ugyanis ma jöttünk haza a kirándulásról. Peter ágyán fekve keltem fel és olyan rendes volt, hogy megkérdezte tőlem szeretnék-e ott aludni vagy inkább hazakísérjen. Mondtam, hogy inkább ott alszok csak haza csörgök, hogy ma csak nem megyek haza este, mert Peter-éknél alszom! De ez megint egy nagyon rendes húzása volt, hogy még a buszon felhívta aput, hogy ma nem megyek haza! Filmeket néztünk, mondta, hogy válasszak. Az eyik kedvencemet választottam; A felhők fölött 3 méterrel-t. Mindenki azt mondja, hogy sírós, de szerintem annyira nem, mint a "The Fault In Our Stars", avagy a Csillagainkban a hiba. Mikor megnéztük, Peter megszólalt:
- Ugye tudod, hogy ennek van második része is?
- Micsoda? Tényleg? Ne szívass!
- Igen, tényleg van.
- Akkor amíg megkeresed, addig elmegyek fogat mosni, jó?
- Persze, menj csak!
*Peter szemszöge*
Mielőtt kiért volna az ajtón, kiesett a kezéből a telefonja, és elkezdett hátrafelé dőlni. Gyorsan felpattantam, és elkaptam. Lefektettem az ágyamra, és vissza mentem a telefonért. Nem lett semmi baja, de miért ejtette el? A képernyő sem zárt le... Facebook... Mindig a Facebook... Várjunk csak... Ez meg mit keres Sarah idővonalán?" John Parker megosztotta Sarah Mindy Harris-el:
Kapcsolatban vele: Zoey West"
Na, ezen én is kiakadtam. Az ősellenségeink összejöttek. Szuper! Mi lehet még ennél "jobb"? Most biztosan össze fognak fogni ellenünk.
NEEEE! 10 perce ájult el Sarah.
- Anya!!!! Gyere!- üvöltöttem kétségbeesetten, mert Sarah el szokott ájulni, de ha 10 perc alatt nem ébred fel, akkor le kell önteni egy liter hideg vízzel. Ha még akkor sem ébred fel, hívni kell a mentőket.
- Megyek kisfiam, egy perc...
- Most gyere! Sarah elájult, 10 perce, és még nem ébredt fel!- erre már rögtön jött, pár másodperc múlva már itt is volt az ajtómban.
- Mit segítsek?
- Hozz egy liter hideg vizet, az udvarra!- kaptam fel Saraht, és vittem ki a kertbe. Mikor lefektettem a fűbe, anya ki is ért a vízzel. Mikor ráöntöttem Sarah-ra a vizet, és szerencsére felébredt, így nem kellett mentőt hívni. Nem, nem sajnálom rá a pénzt, hanem a legjobb barátomat nem szeretném kórházban látni...
- Sarah, drágám, jól vagy?
- Anya! Hagyd! Majd én! Sarah, jól vagy?
- Persze! Csak egy kicsit szédülök...- próbált felülni.
- Bevigyelek, vagy itt maradjunk?
*Sarah szemszöge*
Peter felajánlotta, hogy hazakísér, de én nem fogadtam el. Még nem akarok hazamenni.
- Egy pillanat, és jövök!- mondtam, és kisétáltam a telefonommal a kezemben. Felhívtam aput, hogy maradhatok-e még délutánra...
- Igen, de este 10-re legfeljebb legyél itthon!- kötötte ki.
- Persze, addig nem is maradok!
- Akkor megbeszéltük?
- Meg!- tettem le, és visszamentem Peter-hez
- Van egy jó hírem!
- Mi az?
- Még ma is itt maradok, de este 10-re haza kell mennem!
- Oké. És mit csináljunk addig?
- Nem tudom...- mondtam, majd hosszú várakozás után eszembe jutott valami. - Sétáljunk!
- Oké. És hova?
- A városba? Vagy talán a városon kívül is...
- A búzatáblára gondolsz?
- Talán. De talán nem...
- Sarah! Fejezd be ezt a titokzatosságot!
- Most miért?
- Mert kezd idegesíteni...
- Bocsi...
meleg hozzátapad a számhoz. Peter ajkai voltak azok. Jó pár percig tartott a gyengéd csók én pedig nem tudtam ellenállni. El kellett volna tolnom magamtól, bár a csókot én kezdtem, de nem volt szívem eltaszítani magamtól Petert, mert mi van, ha ezzel megsértem, és soha többé nem szól hozzám?
- Nem tudom...- mondtam, majd hosszú várakozás után eszembe jutott valami. - Sétáljunk!
- Oké. És hova?
- A városba? Vagy talán a városon kívül is...
- A búzatáblára gondolsz?
- Talán. De talán nem...
- Sarah! Fejezd be ezt a titokzatosságot!
- Most miért?
- Mert kezd idegesíteni...
- Bocsi...
***
Már legalább egy órája sétálunk... Nem jó ez itt?- kérdezte.
- Nekem mindegy. Ha te a sárba akarsz leülni...
- Miért? Talán van másik hely is?
- Van!
- Mennyi idő?
- 5-10 perc...
- Akkor menjünk... - mondta, majd 10 perc múlva újra megszólalt:
- Ott vagyunk már?
- Azt mondtam volna, hogy 5-10 perc?
- Igen, ezt mondtad!
- Bocsi... Fél órára gondoltam... Csak bezavartak a pillangók...
- Milyen pillangók? Már 1 éve nem láttam lepkéket!
- Ja, bocsi... Nem szóltam. - eltelt egy kis idő, amíg újra beszéltünk.
- És pontosan miért is ájultál el tegnap?
- Mert... mert...
- Sarah! Te nem szoktál dadogni! Mi van veled?- mondta, miközben csak előre nézett...
*Peter szemszöge*
... és mikor oldalra néztem, Sarah már nem volt mellettem. Megint elájult. A francba! Sarah! Miért csinálod ezt velem????
- MIÉRT?- kiabáltam. Újra felkaptam, és elkezdtem vele rohanni visszafele. A város szélén van egy kút. 5 perc alatt elértük a kutat, és még mindig nem ébredt fel. Lefektettem a fűbe, és néztem. Már 10 perc is eltelt.
- MINDY!- ha ideges vagyok, képtelen vagyok Sarah-nak hívni.
*5 perccel este 10 óra előtt, Sarah-ékhoz közel*
- Köszi.- suttogta, miközben sétáltunk, és a vállamra hajtotta a fejét.
- Mit?
- Azt, hogy nálatok aludhattam, hogy megmentetted az életem, hogy hazakísérsz... Mindent.
- Várj, várj, várj! Én nem mentettem meg az életed!
- Dehogynem!-erősködött.
- De nem! Én csak a nagyobb bajt előztem meg.
- Ne hülyéskedj már!
- Nem hülyéskedek, teljesen komoly vagyok. Nem látod?
- Nem. De ezért még az adósod vagyok...
A kapuig nem szólaltunk meg, ott aztán elköszöntünk. Sőt. Az még nem is a kapunál volt, hanem az út szélén, mert ott mentünk...
- Bekísérsz?- kérdezte.
- Nem, már késő van, és nem akarok zavarni...- mondtam illedelmesen.
- Hülye vagy! Gyere!-mondta, és rántott egyet a karomon.
- Naaaaaaaa!- kaptam fel.
- Tegyél le! Tudod, hogy nem szeretek repülni!
- Az adósom vagy!
- Tényleg. A francba!- erre a kijelentésre letettem magammal szembe.
Lehet, hogy kicsit közel voltunk egymáshoz. Mélyen a szemébe néztem. Láttam benne valami furcsát. Olyat, amilyet még nem láttam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ez a szép, nagy, jégkék szempár felé közelítek. Éreztem, hogy valami kellemes,
*Sarah szemszöge*
Lehet, hogy kicsit közel voltunk egymáshoz. Mélyen a szemébe néztem. Láttam benne valami furcsát. Olyat, amilyet még nem láttam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ez a szép, nagy, jégkék szempár felé közelítek. Éreztem, hogy valami kellemes,
- Most már nem, igaz?- jelentettem ki, miután eltávolodtak ajkaink egymástól.
- Még nem... Ennyivel még nem váltottad fel az "életmentést".
- Hát... Legyen...- és megint megcsókoltam. De ez már hosszabb, szenvedélyesebb csók volt. Nem bírtunk egymással, ő is visszacsókolt. Egy pár percig elvoltunk így, aztán ránéztem az órámra, és már majdnem fél 11 volt... Megvártam, amíg Peter eltaszít magától, mert már tényleg mennünk kellett... Mikor újra csak a hideg szelet éreztem a számon, kinyitottam a szemem, és Petert láttam, ahogy dühösen megcsóválja a fejét és zsebre dugott kézzel elsétál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése