1. rész - A kirándulás part 1.

Sziasztok!:) Meg is hoztuk az első részt! Reméljük tetszeni fog! ;) Jó olvasást!:D

A kirándulás

part 1

*Sarah szemszöge*

Remek. Eljött annak a napnak a reggele, amit annyira nagyon nem vártam... Szeptember közepén mindig rendeznek egy két napos kirándulást. Én a zene tagozatos 11.-esekhez tartozom, így velük megyek. Most komolyan. Ki ne vágyna arra, hogy 2 napra, idiótákkal összezárva menjen el egy erdő közepén lévő kis faházba, ahol van egy csomó gusztustalan dolog. Például a bogarak... Bahh. A párás, hideg levegőről ne is beszéljünk. Miután felébredtem, kőkemény, hisztivel és nyavalygással teli fél óra alatt elkészültem. Leellenőriztem még párszor a mini bőröndöm és a kis táskám tartalmát. A dugi piának és energia italnak van ám súlya rendesen. Gondolkodtam egy kicsit, megálltam a szobám közepén és felkiáltottam.

-AAPUUUUUU! -három perc múlva megjelent az említett személy abban a helyiségben, ahol én is voltam.-Jó reggelt! -nevettem.

-Nem ilyen keltésre gondoltam, de a bosszú édes. -nyomott egy puszit a homlokomra.

-Leviszed a bőröndöm?

-Aha, persze.- megpróbált menőzni a drágalátos lánya előtt, de nem sikerült. A nehéz csomag miatt kivörösödött fejjel és feszülő karizmokkal vonszolta le a holmim, míg én csak nevettem. Elraktam a hűtőben lévő kajám és elkezdtem búcsúzkodni.

-Mennyi ideig lesz nyugalom a házban? -kérdezte apu a fejét vakarva.

-Hehe, nekem is hiányozni fogsz! Megleszel nélkülem?

-Naná! Rendelek 3 családi hús imádó pizzát és minden rendben! Na vigyázz magadra! Szeretlek!

-Én is! -elindultam és a kapuból visszakiáltottam. -Szia!

-Szia kicsim! Mértékkel igyál és használj gumit!!! -kiáltotta az ajtóból. Hajnal ötkor ilyeneket kiabálni, hogy a szomszédok is hallják, tiszta ciki. Nem baj, az én apám... Megsimogattam Happy-t és a lelkére kötöttem, hogy kakiljon össze mindent, hogy apa takaríthasson. Majd pár perc elteltével elindultam Peter-ék házához, Carly Ray Jepsen Good Time című dalát énekelve. Azon gondolkodtam, hogy mi a jó francot keresek ÉN hajnalban az utcán, és nem egy buliból tartok hazafelé, hanem a sulihoz megyek... Az ablakban megpillantottam Molly-t, aki kijött, hogy berakja a cuccom a kocsijukba. Aztán bementünk.
-Peter? Ugye tudja, hogy egy órával korábban kell mennünk? -kérdeztem Molly-tól.
-Persze, de én nem keltegetem. 17 évesen fel kéne tudnia kelni magától!
-Nah, majd én lerendezem! -azzal felmentem az emeletre. Útközben összefutottam Joshal, aki csak ennyit mondott:
-Nem tudom, hogy ki vagy, mert alig látok, de a WC foglalt!!!
-Öhh, ooookéééé...
Bementem Peter szobájába, majd egy "jó reggelt" kiáltás kíséretében az ágyára ugrottam. Áldozatom reakciója pedig egy földre zuhanás volt.
-Te hogy kerültél ide? -kérdezte kómásan.
-Tudod, ti visztek ki engem is a sulihoz... Ugye tudod, hogy 10 perc múlva indulunk?!
-Basszus!
-Na jó, te készülődj, én meg átnézem a sport táskád! Minek ekkora táska, ha csak a feléig pakolod teli?
-Mert tudom, hogy te úgyis belecsempészel pár dolgot...
-Oh...
-Idén mire készülsz?

Mrs. Semmisemjósemmitsemcsinálhattok

-Dugi pia yippi-s és kubu-s üvegben, hogy Mrs. Semmisemjósemmitsemcsinálhattok nehogy észre vegye.
-Hmmm, cseles!
Peter dolgait néztem át újra, mikor valami olyanhoz értem, amihez nem akartam, ezért felsikoltottam.
-Mi a baj? -kérdezte Peet.
-Alsógatyaaaa! -na igen.... Vicces sztori: egyszer -még régebben-  fogadásból meg kellett fognom Peet egyik alsóját és megszagolnom.... A többit nem részletezném...

*Peter szemszöge*

Hát... Igen... Sarah már csak ilyen... Nem vágja, hogy egy több napos kirándulásra tele-/félig pakolt fiú-/férfi táska mélyén/tetején rejtőzhet alsógatya is... 

- Nem és kértelek meg, hogy nézd át, mit pakolok be...- mentegetőztem, miközben összeszedtem a cuccom a fürdéshez.

- Na, Peter George Jones!!! Most azonnal haladj fürdeni, mielőtt megfogom az asztali lámpádat!!!- mondta kicsit dühösen Sarah.

- O... oké...- mondtam dadogva, mert ilyenkor egy kicsit ijesztő... Mindig a berendezéssel fenyegetőzik, csak neki legyen jó... Ebbe én nem szoktam beleavatkozni... Ha ő nem szereti a berendezést, akkor nem... Nem kell mindenkinek szeretnie... Odavánszorogtam a fürdőhöz, és kopogtam... 

- MIÉÉÉÉRT KOPOGSZ, AMIKOR VILÁGOSAN MEGMONDTAM, HOGY WC FOG-LAAAAAAAAAAALT!!!!!!!!!!!!!!- kiáltotta Josh odabentről.

- Ne már Josh... Megint szörnyek vannak az ágyad alatt, vagy mi? Húzz onnan ki, mert ha 7 perc múlva nem leszek kész, akkor először Mindy öl meg, utána anya, utána ti, utána pedig az egész osztály által szenvedek halálos sebeket!!!!! Kapsz 10 másodpercet, hogy kigyere onnan!!! 10... 9... 8...- és itt kivágta az ajtót, és bemenekült a szobájába. Bementem, beléptem a tusolóba, letusoltam, és mikor kiléptem, és elkezdtem öltözni, hallottam kintről Sarah hangját...

- P, mint perecet nem kapsz tőlem! E, mint el fogunk késni! T, mint tökölj máskor! E, mint elegem van a várakozásból! R, mint RÁD RÚGOM AZ AJTÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓT!!!!!!!- üvöltötte, mint egy vérbeli pom-pom lány. És... tényleg rám rúgta...

- SARAAAAAAAAAAAAAAAAHHH!!!!!!!!!! Szerencséd, hogy az öltözködést alulról szoktam kezdeni!!!- mondtam, lehet, kicsit hangosabban a kelleténél. Ott álltam egy szál farmerben meg zokniban...

- B.. bo... bocsiiiiiiiiiii... Nem is tudtam, hogy kocka hasad van! Megfoghatom?- kérdezte, mint egy 5 éves kislány, mikor meglát egy csillámpónit...

- NEM!!!! És ha nem zavar...- kezdtem el a monológomat, de anya félbeszakított.

- Drágám, ne ácsorogj itt egy szál farmerben, hanem öltözz fel és gyere le reggelizni!

- Oké. 2 perc múlva ott vagyok.- mondtam, azzal bevonultam a szobámba, a vizes törölközőt meg behajítottam a Sarah által nyitva hagyott sport táskámba.

- MINDYYYYYYYYYY!!!!!!!!!!!- kiáltottam, de hiába, mert addigra már ott állt mellettem.

*Sarah*

-Mit ordítasz a fülembe, te elme háborodott? Komolyan belerakod a vizes törülközőt a táskádba? Tényleg ilyen hülyék a fiúk? Na jó, inkább megvárlak a kocsiban, mielőtt felrobbanok! -mondtam és elindultam lefelé. 10 perc múlva -mert minek is induljunk időben...- mindenki a kocsiban ült.

-Minek a gitár?? -kérdezte Peter.

-Be kell fejeznem a dalt, amit hétfőn kell bemutatni.

-Tényleg, miért is nem jutott eszembe!  Sarah drága mindig az utolsó hétvégén csinál meg valamit, amit 2 héttel előbb adnak fel! 

-Hé, ne becsülj alá! Általában a jó jegyet kapok! És az eleje meg a refrén már készen van! Csak tudod, szerelmes dalt kell írni, és nem érzek rá! -röhögtem zavarodottan. Mikor a sulihoz értünk, elbúcsúztunk Mollytól és a csoporthoz mentünk. Épp a bőröndöm szenvedtem volna be a busz csomagtartójába, mikor valaki kikapta a kezemből. Nem tudom, hogy ki volt az, de egy 1000 wattos mosoly villantása után eltűnt... A buszon három embernek kellett egymás mellett ülnie. Én természetesen Peterrel és Álex-szel ültem. Álex a másik fiú akivel jóban vagyok, de ő spanyol származású. A neve: Álex García. Ki más ülhetne középen, mint én, aki pont a szélen szeret ülni, hogy bámészkodjon kifelé az ablakon... Na mindegy.

-Hallod, csak szerintem nagyobb évről évre Christi melle, vagy más szerint is? -kérdezte Peter tágra nyílt szemekkel.

-Hát te oltári nagy ökör vagy! -és ezzel a mondattal lezártuk a beszélgetést. Az úton csönd volt, mert mindenki álmos volt és zenét hallgatott. Csak annyi volt a különbség, hogy Peet husika bealudt és a vállamra hajtott fejének a szájából csorgott a nyál.. Pfúúúújjj!!! Kemény 3 óra hosszú ücsörgés után megérkeztünk. Mindenki leszállt, de mikor én megláttam a szállást sikítva rohantam vissza a buszra és az ülést elkezdtem ölelgetni.

-Veled meg mi van? -kérdezte a kíváncsi LB-m.

-Nem nem nem és nem! Én ezt nem akarom! Én itt biztos hogy nem maradok! Sehogy nem rángattok be abba az omladozó porfészekbe! Haza akarok menni! Nem is, én most azonnal haza megyek! Sofőr úr hazavinne? Kéreeem!

-Ne is foglalkozzon vele! Csak egy kicsit fáradt! -nyugtatta a sofőrt. -Gyere már, jó buli lesz!

-Nem, én bennem megyek! Nincs az a pénz és eszköz!

-Komolyan? -kérdezte hülye vigyorral a fején és felkapott a vállára, mint egy krumplis zsákot. Én meg csak sikítva kapálóztam, hogy tegyen le. Erre befogta a számat, és már az sem zavarta, hogy nyalogatom a kezét. Majd mikor végre letett, visszaugrottam a nyakába.

-Le ne tegyél! Az én talpam nem fogja érinteni ezt a talajt!

-Figyelj! Tudod, hogy szeretlek, és hogy erős vagyok, de nem foglak az egész kiránduláson cipelni!!!

-És miért nem?

-Mert nem akarom, hogy a fülembe hisztizz, elég ha a másik helyiségből hallom! -erre én csak kinyújtottam a nyelvem.

-Erről lenne szó! -jött oda Mrs. Daren -Elfogyott a hely, így vagy velünk -tanárokkal- alszol kis hölgy, vagy a két barátoddal!

-A fiúkat választom! -mondtam ki gondolkodás nélkül. Hát, amikor beléptem a szobánkba, elfogott a hányinger.

-Én itt nem alszom! -jelentettem ki. Éreztem, hogy elsápadok a látványtól, és kinyitottam az ablakot.

*Peter szemszöge*

- Sarah, Sarah... Te sosem változol... Ha annyira nem bírod ki, hogy itt aludj, akkor bivakoljunk!- mondtam.

- Hogy mi?- néztek rám mind a ketten, mintha kínaiul beszélnék.

- Nem tudjátok, mi a bivakolás?- kérdeztem, mire csak megrázták a fejüket.- Na,jó. Akkor elmondom. Azt nevezzük bivakolásnak, mikor az ember kint alszik a szabad ég alatt...

- fejeztem volna be, ha Mindy nem szól bele.

- És honnan szerzünk sátrat? Mert polifoamom meg hálózsákom van...- mondta. Hát... igen... Ennyit ér egy cserkész tábor...

- A bivakolásnak az a lényege, hogy sátor nélkül... Kiteríted a polifoamod, meg a hálózsákod, és lesed a csillagos eget...

- Húúúúúúúúúúúúúúú, ez de romiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!- lelkendezett.

- Na, ezt most befejezheted, mert polifoam és hálózsák nélkül fogsz bivakolni!!!

- Okéééééé............- mondta, mielőtt a szuperszónikus ötletét megosztotta volna velünk: - Figy! Mi lenne, ha áthívnánk a többieket felelsz vagy merszezni?

- Nekem nyolc!- mondtam.

- Independientemente de!- mondta Álex.

- Miii????- fordultunk felé mind a ketten.

- Oh... Sorry. Nekem mindegy.- cserélte le a spanyolt magyarra...

Minden szobába bekopogtunk, de hiába... Mindenki elment valahova. Egyedül voltunk, pontosabban hárman egyedül... Ezért kimentünk a kajás sátorba, mert ott voltak padok is... Vittem a Coca Cola "Haverok" feliratú üvegemet is. Leültünk, és elkezdtük a játékot. Mindenki mert, ez nem is volt kérdés... Az egyiknél, amikor mertem, Mindy pörgetett... 

- Oké, Peet. Mersz vagy mersz?

- Merek?- mondtam, kicsit kérdés formában.

- Oké. Már reggel óta ezt vártam... Szóval. Gyere ide, elém, és húzd fel a pólódat, hogy megfoghassam a kocka hasadat!- utasított.

- Mi???? Erről nem volt szó! Ez már az "X-kategória"!!! A vetkőzés!

- Naaaaaaaaaaaaaaaa!!!! Lécci-lécci- léccii!!!!!!

- NEM!

Erre a sértődést tetette, és elvonult a szobába. Pár perccel később a gitárjával és egy füzet-tolltartó kombinációval vonult az állítólag "kis" erdő felé. Ekkor még nem aggódtunk. De mikor fél óra múlva sem jött vissza, kezdtem kicsit ideges lenni... Mivel nem jött vacsizni, ezért az ő adagját is elkértük, és bevittem a szobába. Megfogtam egy pulcsit, mert már kezdett hideg lenni kint, és elindultam megkeresni Mindy-t. Hogy hogy találtam meg? Követtem a lápos területen hagyott nyomait és a gitár szót. Mikor végre megláttam, halkabban közeledtem hozzá. Mikor láttam, hogy nincs egyedül, elbújtam, és onnan néztem őket. Egy srác volt vele. Együtt írtak dalt a tó mellet, a naplementében. Ez annyira nyálas. filmjelenet, hogy nekem közbe kell szólnom. 

- Te ki vagy, és mit akarsz a legjobb barátomtól?- mentem közelebb hirtelen hozzájuk, mikor megláttam, hogy a srác... a srác nem más, mint... mint...

- John? Te meg mit keresel itt?- akadtam ki.- Sarah! Menjünk innen! Gyere már!!!!- próbáltam elhúzni onnan, a döbbenettől kővé dermedt Sarah-t.

*Sarah*

Teljesen ledöbbentem. Akkor ezért volt ilyen ismerős ez a srác, mert Peet már mutatott róla képet. Mikor összeszedtem a gondolataim, egy laza -de mégis hatalmasat csattanó- pofont adtam John-nak.

-Ohohohohooooooh! -tette a kezét a szája elé Peet, hogy visszatartsa a röhögést.

-Aú! Ezt miért kaptam? -kérdezte meglepetten a srác.

-Mert egy utolsó bunkó, paraszt vagy! Hogy tehettél ilyet? Hogy lehetsz ilyen? Undorító vagy!

-Hé! De vele voltam ilyen, nem veled! Akkor mi már nem is kezdhetünk semmit egymással?

-De igen! Mondjuk egy laza tasli versenyt! Amúgy meg ha a legjobb barátommal cseszel ki, az olyan, mintha engem is bántanál! Ezt jegyezd meg! Amúgy nem vállalok felelősséget csonttörésért, ha összefutnánk a jövőben!

-Az nehéz lesz, mert egy évfolyamra fogunk járni mostantól!

-Teeeeee! -már rohantam felé, hogy ráugorjak és tudjátok mit műveljek vele, de a drága barátom félúton elkapott, felkapott és visszavonszolt a táborhelyre. Lementünk a tábor tűzhöz és beszélgettünk.

-Tudtad, hogy szerepelni fogok egy horror filmben?

-Tényleg? És mi a címe? -kérdezte tőlem Álex. Peter csak röhögött, mert tudja, hogy valami baromságot mondok, és szegény spanyol barátunkat beleviszem.

-Kirándulás a 11. évfolyammal! Én felmentem.

-Miért?

-Mert fel akarnak hizlalni, hogy levágjanak! Láttad a kaját? Tiszta egészségtelen!

*5 perc múlva a szobában*

-Aha, és ezt úgy mondtad, hogy most csokit zabálsz chips-el párosítva, mikor az orvosod meg a gyógyszer nem engedi!

-Amiről nem tudnak az nem fáj nekik!

-Logikus! -csapta meg a homlokát szarkazmussal tele P.

-Unatkozom! -jelentettem ki 10 perc néma csönd után. Majd egy doboz hajfestékkel, ecsettel, törülközővel és egy szakadt festékes pólóval bement a fürdőnek nevezett helyiségbe. Haj festés közben Álex benyitott.

-Ez meg mit csinál? -kérdezte.

-Unatkozik. -vágta rá Peter. -Ez számára az unalom űzés és a: "kikészítem vele holnap a tanárokat" izé..

40 perc múlva már nem sötétkék, hanem pink haj tincseim lettek. De nem az egész hajam lett olyan, hanem elszórva pár tincs.

-Hé, megmutassam a dalom refrénjét? Mert amúgy közben befejeztem, de az egészet csak órán hallhatjátok!

-Naná! -mondták egyszerre a fiúk. Felkaptam a gitárom és elénekeltem nekik a refrént.

"Nobody sees, nobody knows

We are a secret, can't be exsposed

That's how it is, that's how it goes

Far from the other, close to eachother."

-Na milyen?

-Szuper!

-Oh köszi!

Olyan 11-ig beszélgettünk, majd mindenki elaludt engem kivéve. Kezdődhet az elmaradhatatlan szívatás. Írtam egy sms-t Katelynnek, hogy hol találkozzunk. Ő hozott tejszínhabot és filcet, én meg piát, cigit és egy doboz fagyit. Körbejártuk a szobákat és elvégeztük a dolgunkat. Például mindenkit összefirkáltunk és tejszínhaboztunk, plusz eldugtunk feltűnő helyen egy-egy szál cigit. Kíváncsi leszek, hogy reggel mit szólnak az emberek. Hogy ne legyen feltűnő, és ne jöjjenek rá, hogy mi voltunk, egymást is kipingáltuk, de nem alkoholos, hanem könnyen lemosható filccel. Majd a maradék piát iszogatva megettük azt az egy doboz fagyit. Majd hajnal kettőkor elmentünk aludni.